Nagyon szeretem de kezdek belefáradni. Mit tegyek?

A barátommal 4 éve vagyunk együtt. Még itt az elején szeretném leszögezni, hogy a kérdés ellenére szeretjük egymást és szeretném megoldani a problémát nem pedig rögtön elhagyni őt. Ezen kívül nincs is semmi más negatívum a kapcsolatunkban. Nem használjuk ki egymást (rajtam nincs is mit kihasználni mert semmim nincs, én meg nem vagyok kihasználós fajta).

A problémám az, hogy a kapcsolatunk elejétől kezdve nincs rám elég ideje. Nálunk kimaradt az, hogy órákig beszélgetünk dolgokról pedig bevallom ez hiányzik. Akkoriban is szóvá tettem de azt mondta, hogy idővel jobb lesz (elég sz*r munkahelye volt meg mezőgazdaságban is dolgozott) azóta eltelt 3-3,5 év és nem sokkal jobb a helyzet. Az elején többet volt ténylegesen velem (7-9 órát tudtunk együtt tölteni) most meg az van, hogy nála vagyok péntek szombat vasárnap és ezidő alatt egész nap az udvaron tevékenykedik a saját dolgaival. Félreértés ne essék. Én nem azt akarom, hogy mindent adjon fel és körülöttem forogjon a világ... csak belefáradtam, hogy rohadtul nem jut rám idő. Meg állandóan panaszkodik, hogy semmire nincs ideje. Este lefekszünk, elvagyunk egymással aztán alvás. Reggel felkel, lustizik egy fél órát és megy is ki. Már másik munkahelye van ahol 7-től 3-ig dolgozik és annyira nem fárasztó mint a mezőgazdaság. De soha egy telefont, sms-t nem ejt meg. Mindig én hívom fel pedig számtalanszor megfogadtam, hogy ha ő nem keres akkor én se fogom de nem bírom ki, hogy nem hívjam. Sms-t meg nem is küldök már mert már vagy egy éve nem válaszol rá. A telefonbeszélgetés is annyiból áll, hogy "mizu? Jól vagy? Na majd beszélünk" -kb 2-3 perc. Hazaér fél 4 körül, este 10-kor ír, hogy beért de álmos meg fáradt meg korán kell kelni stb. Az anyukája egy korrekt ember, ha más lenne az életében akkor elmondani. De nem is feltételezek róla ilyet meg nagyon szarul hazudik mindenben. Na meg ennyi idő alatt észrevettem volna. Szeretném megtenni, hogy nem találkozok vele hétvégén és biztos besértődne de nem tudom megtenni mert akkor meg nagyon hiányzik. Szeretném megbeszélni vele csak akkor meg felkapja a vizet, hogy akkor nem fog csinálni semmit, bent fog dögleni meg stb. Elegem van ebből de nem akarom feladni emiatt az egészet. Amíg suliba jártam addig azt hittem, hogy biztos unatkozom és majd máshogy lesz ha én is dolgozni fogok. Már én is dolgozom, el is fáradok de a helyzet sajnos ugyanaz.