Mit szólnátok ehhez? A barátom el akar tartani.

Három hónap szerintem marha kevés idő, még az együttéléshez is, nem hogy ahhoz, hogy anyagilag teljesen alárendelődj neki.

Egy hosszú távú, megbízható kapcsolatban azt mondanám, hogy ha a másik fél tényleg ilyen jól keres, hogy megélnénk belőle mindketten (bár akkor is kérdés, el tudnánk-e tartani így x gyereket is mondjuk?), és én valóban ennyire sokat dolgozom, akkor elgondolkoznék azon, hogy munkahelyet váltok. Ha nem a pénz motivál, akkor lehetne olyan munkát keresni, ahol jóval kevesebbet kell dolgozni és nem megy rá az ember egész élete, meg kapcsolata. De biztosan nem hagynám ott teljesen a munka világát.

Ő a maga ura - tehát vállalkozó.

Na, itt a megoldás.

Ha tényleg annyira szeret, és az a baja, hogy túl sokat dolgozol alkalmazottként másnak, akkor vegyen fel az ő alkalmazottjának. Természetesen bejelentett, hivatalos munkaként gondoltam. Ja, és ne minimálbérre jelentsen be, meg 4 órákra, ahogy szokás, hanem úgy, amennyit ténylegesen keresel nála.

Meg van oldva: így is vele tudsz lenni az ő munkahelyén, de lesz szerződésed, saját kereseted, és nyugdíjad.

21/L

én nem mennék bele

ha a pénz mindegy, akkor keress részmunkaidős állást, így vam fizetésed, biztosításod, nem vagy kiszolgáltatva, de idő is lesz, mondjuk én ilyenbe hosszú évek után mennék bele...

Biztos, hogy nem mennék bele. Isten ments, hogy egy férfitól függjek, és ruhára, sminkre, fodrászra meg körmösre úgy kelljen pénzt kunyerálnom. És mi van, ha azt mondja nem ad? Könyörögjek neki? XDD Na hát ezért, biztos, hogy nem.

De ez csak az é véleményem...