Van itt olyan, aki szakitas kozeli allapotbol hozta vissza a kapcsolatat?

Nem volt képes kommunikálni.

Majdnem szakítás tél végén, aztán jobbra fordult a dolog, de nyár elején kidobott, hogy nem tud több energiát a kapcsolatunkba fektetni - hmmm, kb. minden hétvégén az ágyban döglött, mert "ő fáradt", vagy sört főzött a haverral, vagy ha kirándultunk, 95%-ban a fényképezőgépet nyomkodta, szarva rám.

Igazából hülyeség volt azt a fél évet még együtt lenni, ki kellett volna raknom, mikor felmerült bennem a szakítás gondolata, nem még szenvedni vele.

Szerintem minden pillanat szakítás közeli pillanat egy kapcsolatban. Az emberek csiszolódnak, idomulnak egymáshoz ami a felesleg forgácsolódásával jár. Ha vitázol, akkor egy ilyen forgács darab hullik le. A forgácsolódás pedig gyakran jut el a szakítás közeli állapotig mivel szeretjük azt mondani, hogy legyen inkább vége csak, hogy véget érjen a vitánk (vagy, hogy nyerjünk a vita végén).

Én hoztam amúgy vissza szakítás után kapcsolatot. Két hónap kemény munkája volt, de sikerült. A megromlás oka a 'jövőtlenség' volt. Nem akartam vele összeköltözni amire ő elköltözött más városba + szerzett egy pótlék faszit magának. Két hónap alatt tudatosan ledolgoztam ami azt jelentette, hogy végig udvaroltam, persze normális keretek között. Volt amikor megleptem, lementem hozzá és virágot vittem..stb. Igazából ez itt emberfüggő dolog szerintem, hogy ki mit szeret és mi a szituáció.

Ha írsz bővebben a történetedről akkor lehet konkrétabb választ is írni.

33/F