Jogosan érzem úgy, hogy túl jó vagyok a páromhoz?

27 éves nő vagyok, a párom 38 éves, több mint egy éve vagyunk együtt, nemrég bútoroztunk össze. A párom eddig finoman szólva magasról tett a lakására, amit rendbe tettünk, mikor még oda sem költöztem hozzá. Vettünk új bútorokat, új matracot és ágyat is, kifestettem egyedül, kidekoráltam mindent, kitakarítottam minden apró zegzugot. A főzést bár beosztjuk, én gyakrabban csinálom, sütök is majdnem minden héten, én intézem a bevásárlást és a házimunkát is elvileg beosztjuk, de mégis mindig úgy jön ki, hogy én végzem a nagyobb részét, meg ha én csinálom, akkor az sokkal alaposabb munka és nem unszolásra végzem, hanem magamtól.

Ezen felül járok edzeni, ő nem jár, abbahagyta, azt mondogatja, hogy nincs rá ideje, mert neki a terem messze van a munkahelyétől, pedig van arra egy nem is rossz terem, kezdi elhagyni magát. Szeret, ezt érzem és büszke is rám, viszont én kezdek már beleunni ebbe az egészbe. Mindig én kedveskedek neki főzéssel-sütéssel, de persze én is teljes állásban dolgozom. Mindig én csinálom a házimunka nagy részét, ha egyszer valamit megcsinál, azt egy hétig hangoztatja. Nem voltunk ebben az évben még sehol sem, régebben legalább jártunk színházba, moziba, étterembe. Idén meg semmi. Szóvá tettem neki ezt, de rám támadt, hogy miattam nem megyünk, mert én folyton takarítani akarok. :D

Mit gondoltok erről? Én leültem megbeszélni vele, de csak hárított és bizonygatta, hogy ő sokat csinál meg a házimunkából és szokott nekem apróságokat hozni a boltból (én is szoktam neki). Nekem vannak túl nagy elvárásaim? Vagy csak nekem is tojnom kéne rá és nem takarítani annyit és nem főzni?