3 gyerekes apukák boldogok vagytok? Milyen a házasságotok? Milyen problémáitok vannak a párotokkal kapcsolatban?

Amikor három gyerekem volt, boldog voltam, most, mikor már négy van, még boldogabb vagyok. :-)

Milyen problémáink vannak? Van rá fél napod, hogy végigolvasd? De ekkora mennyiség ellenére, azt kell mondanom, megvagyunk, elvagyunk, semmi pénzért nem cserélnénk le egymást.

A kor előrehaladtával, a család növekedésével változnia kell az értékrendnek. Amely dolgok fontosak voltak huszonévesen, mára aprósággá törpültek, amik akkor érthetetlenek voltak, azok manapság a leglényegesebbek.

Változtunk, változunk külsőleg és belsőleg egyaránt. Meg kell emészteni, már nem azok vagyunk, akik fiatalon, de azért semmivel nem vagyunk rosszabbak.

Szerencsére, mindkettőnk alaptermészete, hogy a jó dolgokat keressük mindenbe, így könnyebb feldolgozni a változást. Gondolom, azok számára nehezebb, akik a negatívumokat veszik észre előbb.

Apukám szokta mondani, mielőtt észreveszed, hogy feleséged megöregedett és már nem olyan zöld, mint a szomszéd nője, nézz előbb a tükörbe. :-)

Hajlamosak vagyunk a másikban keresni a hibákat, míg a sajátjainkat nem vesszük tudomásul.

"Nejemmel manapság egyre több baj van, a legnagyobb gond vele, hogy már nem áll fel rá a farkam."

Ha a szexről van szó, akkor nem szabad elfelejteni, a nők egyik legfontosabb erogén zónája a lelke. Tapasztalatból mondom, amikor elhanyagolom feleségem lelkének babusgatását, akkor az intimitás területén sem jutok minőséghez. Amikor pedig udvarolgatok, kedveskedek feléje, nagyon kellemes órákat kapok vissza. Persze ez nem gyors folyamat. Nem úgy működik, hogy délelőtt virágot adok neki, majd délután megdicsérem a firssen fodrászólt fizuráját, a parfümös illatát, este pedig orra alá dugom a férfiasságomat, hogy kényeztesse most ő. Lassú folyamat, ha előtte elhanyagolta az ember. A legjobb megoldás, ha folyamatosan szítjuk a parazsat, ezáltal a melegség is állandó lesz.

Gyerekek mellett nem könnyű az élet! 24 órából szinte 24-et rájuk kell fordítani. De, ha odafigyel az ember, talál pár órányi szünetet a gyereknevelésben, a családi életben, amikor a párjával kettesben lehet.

Nem csak éjjel lehet erre időt szakítani. Nálunk bevált, hogy néha napközben, mikor a csemeték suliban vannak, kettesben töltünk pár órát. Hol együtt ebédelünk valahol (majd rosszabb esetben rohanunk tovább a dolgunkra), hol moziba megyünk, és persze szakítunk alkalmat arra is, hogy otthon maradjunk kettesben és élvezzük egymást.

Azt meg kell említenem, nekem ez a második házasságom. Előző nejemmel nem voltak ilyenek a viszonyok, hiszen ő nem a megoldásokat kereste az életben, hanem az akadályok felett aggodalmaskodott. (mai napig nem megy a szekere)

Jelenlegi, második feleségemmel minden területen előre felé haladunk. Problémák vannak ezrével, de az akadályokat jól vesszük, hisz a megoldásokat keressük mindketten, ráadásul, ami a leglényegesebb, együtt keressük.

Tagadhatatlan, hogy néha vitázunk, ráolvassuk egymásra a hibáit, ám a végén sikerül megbeszélnünk ésszerűen. Kettőnk közül jómagam szoktam felkapni a vizet, párom viszont olyan higgadt, hogy az már szinte fáj. :-) Akkor szokott velem beszélni, ha már lehiggadtam. :-)

(magam sem vagyok agresszív, vagy őrjöngő fajta, inkább csak idegeskedőnek mondanám, főkén, a tehetetlenség zavaró számomra)

Még annyit, második házasságnál már csak olyan nőt vettem el, akinél teljes mértékben meggyőződtem, hogy összepasszolunk. Két év (kettesben töltött) együttélés után házasodtunk, mikor már jött az első baba.

45F

Épp, mint az előző... egynél is boldog voltam, most négynél is, habár az élet minden más területén óvatosan kell lennem, mert szarba nyúlok, akármerre tapogatózok.

Úgy alakult, hogy mind a két kapcsolatnak vége lett már, de a boldogságot leginkább a gyerekek jelentették, és most is így van.

Neked mi a bajod?

1es jó volt olvasni a hozzászólásod, én is elváltam mert a feleségem olyan volt mint a tied, vagy még rosszabb. Azóta nem találtam senkit, én is arra törekednék hogy most már minden passzoljon a következő párommal, már ha lesz :)

Kicsit lelket öntött most belém az írásod köszönöm!

Kérdező bocsi az offért!

Hja 3 gyerek.Az van bár 2 már felnőtt.Tipikus kis gyerek kis gond a nagy meg nagyobb.Okosak, szépek soha jobbat.

Ami sok a 30 év házasság.Na az egy megpróbáltatás a javából.Öröm, bánat, keserűség, harc, pokol bár a sorrend néha változik.A fájó dolgokért sem a másik hibás és az élményért is mindkettőnknek küzdenie kell.Jó döntés volt az egész de mi lett volna ha... nem tudom.Egy nagy adag kettősség és kérdőjel...

Exék hárman voltak, ott nem kommunikáltak a felek, csak éltek egymás mellett, mint két lakótárs.

Unokanővérem és unokabátyám szeretik a kedvesüket, egy csomó helyre mászkálnak a gyerekekkel is, abszolút kiegyensúlyozott a kapcsolatuk (kis összezörrenések vannak, persze, de hol nem).

Másik unokatesóméknál négy gyerek van, ott is harmonikus a szüők kapcsolata, látszik, ahogy egymásra néznek, csomószor érintik meg egymást, stb.

Elso valaszolo.

A 2. hazassagodbol van mind a 4 gyerek?

Aki a 30 ev hazassagot irta.

Mi is annyi vagyunk...ne is mondd h hosszu,mar tobbszor is akartam valni,utoljara 7 eve,de megis egyutt maradtunk...

Nekunk ket gyerek eleg volt.Akkor volt a legnehezebb.Ejjelente se tudtunk egyutt lenni,mert valamelyikunk mindig dolgozott,ha meg nem,hullafaradtak voltu k.

Nappal kellett megoldani...

Most mar mind a ketto felnott,kirepult,,most elvezzuk igazan az eletet...