Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elronthat egy kapcsolatot az önbizalomhiány?
Nagyon nagy önbizalomhiányom van, sajnos nem tudtam leküzdeni az évek alatt. Van, hogy kevésbé ütközik ki, van, hogy súlyosabban. Folyamatosan azt ismételgetem a páromnak, hogy mennyire csúnya és kövér vagyok, mennyire béna, és mennyire nem vagyok jó semmire. Próbálom megállni, de néha azt veszem észre, hogy már mindenre így reagálok, és minden mondatból automatikusan azt veszem le, hogy béna vagyok.
Nem a féltékenykedésre gondolok most, inkább arra, hogy nem vagyok rendben magammal, és ezzel terhelem a másikat.
Volt, akivel ez megtörtént, hogy azért szakított a párjával, mert nem bírta ezt elviselni?
Köszi a válaszokat.
22/N
Igen.
Egy időben én is ezt mantráztam, és megkaptam az ultimátumot, hogyha nem fejezem be akkor szakítás lesz a vége.
Tökéletes vagyok neki, ezért választott.
Ne rontsd el amit nem kéne, mert hidd el mindent el lehet!
Igen, volt, teljesen kinyírta a kapcsolatunkat ez a viselkedése. Szerettem, de szakítottam vele, mert így nem lehet élni.
Ha ilyen súlyos önértékelési zavarod van, akkor jobban tennéd, ha felkeresnél egy pszichológust. Rengeteget segíthet, ártani pedig semmiképp sem fog. A magad érdekében és a kapcsolatod érdekében is javasonlám, hiszen borzasztó ilyen önbizalomhiánnyal élni. Ne add fel, amíg nem tudod ezt leküzdeni. Sok sikert!
Igen. Ha te nem szereted önmagad akkor hogy várod el mástól hogy szeressen.
Pontosabban elvárhatod és szerethetnek is , de mivel neked folytonos önbizalomhiányod van , hasonlítgatod magad a párod exeihez és minden kis apró összezördülésből az fogod majd levenni (bármin is vesztetek össze) hogy azért van ,mert te nem vagy neki elég jó.
És ha most nem vagy féltékeny akkor majd az leszel x-re meg y-ra még akkor is ha nincs okod rá.
Ha ennyire nem szereted magad akkor próbálj meg változni. Változtass magadon és próbáld meg elfogadni azt amin nem tud változtatni.
Fordított esetben ez nem lenne kiábrándító? De.
Hidd el, kiábrándító. Az más kérdés, hogy ki meddig tűri és adja a szépet, hogy jajj, jól vagy te így. Nem neki kell megoldani a problémáidat. De amikor felhozod neki, mit lehet erre reagálni? Konstatálj a tényt és helyeseljen, hogy így van drágám? Nem esne jól. Ignorálja? Nem esne jól. Motiváljon és hazudjon neked? Jól esik, de tudod hogy nem igaz--->nem esne jól. Akármennyire is könnyen/jól hangzik, hogy majd a párunk önt belénk erőt, motivál, győzköd, ha saját magunkat nem rakjuk helyre semmi értelme. Nem véletlen mondják, hogy nem várhatod el külső segítséggel az ilyen dolgokra a megoldást, mert nem lehet. Ezt magadban kell lerendezned, magaddal. És vigyázz, ne hozd fel sűrűn, mert sajnos a negatív hozzáállás gyilkos tud lenni és kiábrándulhatunk könnyen a másikból, ami meg ahhoz vezet, amit nem szeretnél.
Köszönöm a válaszokat!
Voltam pszichológusnál terápián, de sajnos nem segített. Vagyis átmenetileg igen, de visszatért a régi "énem", pánikrohammal fűszerezve. Azt hiszem idő kell a megerősödéshez, de mindenestre próbálom őt nem bevonni ebbe, mert látom van arra példa, hogy emiatt vége lesz...
(7-es válaszolónak üzenném, hogy azért, mert nem szeretem magam, szerintem még jogom van mást szeretni, és törekedni arra, hogy boldog legyek, és próbáljak javulni.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!