Súlyos mentális betegséggel párkapcsolatba belekezdeni van-e értelme?

Sziasztok. Benneteket kérdezlek meg erről a témáról, kérlek normális válaszokat adjatok, nem szeretnék flegma válaszokat olvasni. Súlyosan beteg vagyok mentálisan, paranoiás és szorongásos tünetekkel vagyok megbetegedve már körülbelül 5 éve. Le is vagyok százalékolva, 50 %-ra, négy órában dolgozom, és kapok rehabilitációs ellátást. Vágyok párkapcsolatra, nem annyira erősen, de a vágy megvan, de nem tudom, hogy érdemes-e belekezdeni. Nyugtatót szedek, de van, hogy elkap egy szorongási roham, vagy idegesség, körülbelül hetente kétszer, valamikor többször is egy héten. Olyankor még jobban kiütöm magamat a nyugtatóval, beveszek még egy, vagy akár két adagot is. Ilyen napokon már este hétkor elalszok, és alszok körülbelül 10 órát, és másnapra már általában jól érzem magamat. Ha ilyen nap megismétlődne egy héten többször is néha, mondjuk havonta lenne 10 ilyen nap, akkor az nagyon rossz hatással lenne a párkapcsolatra? A másik probléma pedig az, hogy türelmetlen vagyok néha az emberekkel, és nyűgösnek érzem magamat az emberekhez néha, nem kívánom őket olyankor. Olyankor nagyon keveset beszélek az emberekkel. És ez az állapot eltart körülbelül 3 napig is, heti egy ilyen alkalom szokott lenni. Ez is rossz hatással lenne a párkapcsolatra, ha flegmán és kedvtelenül beszélnék néha ebből kifolyólag? Én úgy gondolom, hogy ezt hosszútávon senki nem kívánja megélni. Depressziósnak nem érzem magamat. Viszont régebben a pszichiáterem szedetett velem hangulatjavítót is, mert akkor valóban depressziós voltam, de a hangulatjavítótól meg súlyos mellékhatások jöttek ki és érzéketlen is voltam, és öngyilkos akartam lenni a "gyógyszer" hatására. Csak nyugtatót tudok szedni, annak az egyetlen mellékhatása az álmosság számomra. Nem mertem még soha párkapcsolatot létesíteni a betegségemből fakadó problémák miatt senkivel. Szerintetek továbbra is kerüljem a párkapcsolat gondolatát?