Szerintetek is szükséges, hogy a pár mindkét tagja azonos politikai nézeteket valljon?

Nálunk működik, bár nyilván otthon azért a durvább témákat jegeljük. Párom erősen jobboldali, "nagyonmagyar" nézeteket vall, fiatalabb korában rendszeren járt pártrendezvényekre, meg minden. Mire én megismertem, ezeken már túllépett, de a nézetei természetesen nem változtak, sok mindenben elég vaskalapos.

Mikor megismerkedtünk, én kisebbségekkel dolgoztam (külföldiekkel is), nem túl szépen nyilatkozott a munkámról, de elfogadta, hogy ezt választottam, nekem ez fontos, felém csak az aggodalmát fejezte ki pl. egy későig elhúzódó munkanapon a nem jó környék miatt.

Cserébe én is elfogadtam, hogy neki rossz tapasztalatok és a nézetek miatt ezek idegenek. Viszont én meghallgattam az ő véleményét, ő meg kérdezett az én munkámról, és meg tudta érteni a dolog "szép" oldalát is.

Oké, ez mondjuk inkább világnézet, mint politika, de összefügg. :) Jelenleg olyan munkahelyem van, ahol erősen kormánypárti nézeteket sulykolnak belénk, napi szinten foglalkozom aktuálpolitikával. Mivel engem a konkrét politika mindig is hidegen hagyott (de tényleg, a legnagyobb neveken kívül azt se tudtam az itteni munka előtt, hogy ki melyik párt, és mit képvisel, csak akit muszáj volt a korábban emlegetett munkám kapcsán), ezért én elég nyílt vagyok, elfogadom ezt is, meg párom nézeteit is. Mindegyikben van sok rossz, meg egy pici jó, össze kéne őket gyúrni, de hát azt nem lehet. :)

Otthon nem nagyon szoktunk politikáról beszélgetni igazából, így nincsen probléma. Persze, a nagyon kirívó dolgokat megosztom, meg ő is elmeséli, miket olvasott, ha érdekes, de nem bocsátkozunk politikai vitákba.

Én azt gondolom, hogy rengeteg mocskolódás van a nagyvilágban, legalább otthon kell, hogy megférjen egymással minden különböző nézet.

A nagyszüleim (ahol még élnek mindketten) és a szüleim úgy járnak szavazni, hogy anya megkérdezi apát oda felé sétálva, hogy akkor melyik pártot X-elje. A kishúgom (aki még a szüleimmel lakik, de már elmúlt 18) úgy ment szavazni legutóbb, hogy azon a hétvégén hazamentem és pár perc győzködés után elsétáltam vele a szavazókörig, aztán elmondtam miért arra X-eljen amire szerintem X-eljen és azt csinálta.

Nem vagyunk utolsó csövesek, prolik sem, mielőtt valaki arra gondolna hogy ez biztos a tanulatlanságból jön. A szüleimnél apum informatikus OKJ-s végzettséggel, anyumnak van főiskolai pénzügyes diplomája.

Rengeteg embernek egyszerűen nincs kedve, vagy ideje ezekkel foglalkozni.

A barátnőm is főiskolát óvónéni, nekem szintén pénzügyes diplomám van és bankban dolgozom. Nálunk is ugyanez van, hogy barátnőmnek én mondtam tavaly ősszel is hogy jöjjön el, aztán X-eljen valamit.

Szektás nővel nem is tudnék együtt lenni, aki napi szinten a politikáról vagy pártjáról beszél. ÉN személyesen együtt lennék simán olyan nővel is, aki a politikai spektrum abszolút túloldalán van hozzám képest.

26/f

Ahogy többen is írják, inkább az értékrend, világnézet a fontos, mint a pártszimpátia.

Én például képtelen lennék hosszútávon együttlenni egy liberálissal. Vannak ismerőseim, akikkel értelmesen el lehet vitatkozni, de alapvetően nem viselem el magam körül ezt a fajta hozzáállást.

A konzervatív oldalon belül meg tudom érteni azt is, ha valakinek a kormánypárt, valakinek meg az ellenzék szimpatikus. Vannak dolgok, amivel nem értek egyet, de elfogadom, ha a másiknak nem az tetszik, mint nekem.

Amit még fontosnak tartok, hogy nem szabad ráerőltetni a másik félre a nézeteket, hagyni kell kibontakozni. Én sosem akartam meggyőzni a volt barátnőimet a saját igazamról, és szerencsére ők sem engem.