Nem tudom mit tegyek! Ha az igazat mondom, akkor bunkó vagyok, hazudni meg nem szeretek. Mi a megoldás?

Hát mondd neki azt, hogy amint meg tudjátok oldani a különélést a családjától. Mert hát valóban ez az egyetlen akadálya.

Nem kell külön ragozni, hogy miért, mert tudni fogja. Ha mégis, hát akkor "Nem érzem magad összeegyeztethetőnek a szüleiddel. Ők egy túlságosan más világ."

És ha még ennél is vallatósabb kedvében van, akkor csak nyugodtan "bunkózzál".

Nem kötelező bunkónak lenni, úgyis lehet tálalni az igazságot, hogy nem szemétkedsz.

Elmondhatod nyugodtan (bár gondolom erről már volt szó), hogy nem kedveled a szüleit, mert számodra ez a viselkedés nem elfogadható, ami náluk természetes. Elmondhatod azt is, hogy félsz egy esetleg elmérgesedő viszonytól, ha anyós/após lesznek, és bár tudod, hogy erről nem a barátnőd tehet, de emiatt nem szeretnéd szorosabbra fűzni a viszonyt.

Ki tudja, még az is lehet, hogy az őszinte beszélgetésből megoldás születik. De ha mást nem a "felesleges" nyaggatást mindenképp megúszod.

Én mindig azt mondom egyébként, legyen őszinte velem a másik akkor is, ha fáj. Utóbbit fel tudom dolgozni, a hazugságot nem.

21 év házassággal a hátam mögött annyit tudok neked mondani, hogy nem véletlen a mondás, hogy "nézd meg az anyját, vedd el a lányát."

Nálunk is ez volt, nem is hasonlított rájuk, sőt, elítélte az életmódjukat... Bezzeg most... A vér nem válik vízzé.

Ha ennyire nem tetszik a családja, jobban jársz, ha időben elmenekülsz - kár elcseszni rá az időd. Valószínűleg nem lesz olyan, akinek a családja is tökéletes, de azért ekkora megalkuvást sem kell kötni. Szeretnéd, ha a gyerekeid ilyen nagymamihoz, nagypapihoz járnának karácsonyozni? Vagy hogy nagymama, nagypapa nélkül nőjenek fel, miközben te megpróbálod egyszerre elmagyarázni nekik a család, szeretet fontosságát, és hogy miért zárjátok ki őket mégis az életetekből?