Akit szeretek, egy idióta. Van megoldás?

Fogalmam sincs, mit csináljak. 9 évig voltam együtt az egykori párommal, nekem ő volt az első, és azóta is azt érzem, hogy az igazi. Bár elég elcseszett egy igazi. A kapcsolatunk utolsó évében picit eltávolodtunk, sokat dolgoztam, nem volt annyi időnk egymásra. Végül úgy döntött, hogy szakít velem, mert szerelmes lett valakibe. Pár hétig tartott csak a kapcsolat, utána visszajött, és elmondta, hogy csak velem volt boldog, bocsássak meg, kezdjük újra. Nem mondtam nemet, csak azt, hogy bizonyítsa be, hogy tényleg fontos vagyok neki, és adjon időt mindkettőnknek. Magasról tett előtte arra, mennyire fájt nekem ez az egész. Elkezdtünk újra találkozni, de óvatos voltam... Idővel kiderült, hogy eközben csajozgatott, mondván, neki azok semmit nem jelentettek. De ha nekem igen, neki meg nem, akkor nem tudom, mért kellett. Elegem lett az egészből. Ezután nem találkoztunk, én kezdtem beleszeretni valaki másba, de amint ezt megtudta, visszajött, és ment a régi nóta, hogy mennyire szeret, én vagyok az igazi, stb. Sokáig őrlődtem, de rájöttem, hogy csak őt tudom igazán szeretni, akartam adni még egy esélyt, erre neki lett egy új barátnője. Végignéztem szépen, hogy válik köztük komolyabbá minden. Ennek lassan másfél éve. Még mindig együtt van a lánnyal, de nem enged el. Bármi változást próbálok létrehozni az életemben, jön, és megakadályozza. Pánikba esik, ha van valakim, ha elköltözöm, ha nem tudja, hogy mi van velem. És igyekszik mindenáron megakadályozni mindent, közben ő vígan éli az életét, és rendszeresen elmeséli, hogy komolyodik köztük. Én nem bírom, jártam pszichológushoz is, és ez az állandó feszültség és szomorúság már fizikai betegségek formájában is előjön egy ideje. Pontosan tudom, mit kellene tennem, azt, hogy mekkora idióta ő is, meg én is, és rég el kellett volna küldenem a fenébe. De nem bírom nélküle, olyan, mint valami drog. Sokszor megpróbáltam, de olyan volt, mintha egyenesen szíven lőttem volna magam. Sokkal rosszabb még ennél a hosszú agóniánál is. Lassan 30 vagyok, egy évtizedet már elvett az életemből, és nem tartok sehol. Fogalmam sincs, mit csináljak.