Úgy érzem, elveszítem a barátnőmet. Sosem volt még ilyen szép barátnőm. Ötletek, hogy tartsam meg?

Nem csak szép, de sajnos(?) okos is. Ami nem azért "baj", mert sérti az egómat, hanem mert mellette jómódú is, nyáron unokatestvérénél (milliomos magyar szemmel) nyaralt és nyelvet tanult Franciaországban. Most meg ki akar menni Erasmusszal Svédországba öt hónapra, szeptemberben.

Nem irigylem tőle a lehetőségeit, és bízom abban, hogy hűséges hozzám, csak rettegek attól, hogy amit én tudok nyújtani neki, az kevés ahhoz képest, amit a családja tud. Most egy külföldi nyaralás, holnap Erasmus, holnapután egy külföldi munkalehetőség... biztosan elveszítem.

Gondolkodtam azon, hogy megpróbálok alkalmazkodni hozzá, és olyan szakmát választok, amivel el tudok helyezkedni külföldön. Legvégső esetben háztartásbeli férj leszek :D

Elkeserédsemben arra is gondoltam, hogy valahogy "szabotálom" a karrierjét, de ekkor megundorodtam magamtól.

Nem bánom, ha többet keres, ha összeházasodunk és gyerekünk lesz, én vállalom, hogy otthon maradok, de rettegek, hogy elhagy.