Évek óta nem tudom elfelejteni a volt páromat, ő volt a nagy szerelem. Nincs nap, h ne gondoljak rá. Mindig eszembe jut egy emlékkép valamiről. Sokat próbáltam lezárni, de egyszerűen nem tudom. Hogy lehet lezárni a múltat?

Picsogás OFF

Problémamegoldás ON

Ablakok ajtók vagy falak. Enkóron fent van. Belső kommunikációd rendbetételéhez!

Bírom az olyan kérdéseket, ahol megegyezik a leányzó életkora az én exemével, a története is, a szakítás időpontja, és még sorolhatnám. Ilyenkor én is elkezdek reménykedni újra, pedig mindig úgy gondolom, hogy sikerült lezárnom az érzéseimet felé. :)

Miért gondolod azt, hogy nem lehettek együtt? Miattad, vagy miatta? Esetleg valamelyikőtök kapcsolatban van, ezért nem lehetséges?

Sajnos a lezárás nem úgy megy, hogy egyik napról a másikra elfelejtjük a másikat. Az emléke örökre benned fog maradni, eszedbe fog jutni közös élményekről, zenékről, és még sorolhatnám. Az életed része volt, az a normális, ha néha beugrik 1-2 emlék. Ettől még szerethetsz mást, lehetsz boldog. Mi értelme lenne elfelejteni? Én inkább emlékezem vissza ilyenekre öregkoromban, minthogy elfelejtsek mindent és mindenkit, aki valamilyen okból már kikerült az életemből. Ne elfelejteni akard, hanem elfogadni, ami történt. :) Ha pedig nem tudod, akkor kezdeményezz nála, hátha többet szánt nektek az élet. :)

30F

1. ne kommunikálj vele semmilyen formában se

2. ismerkedj új emberekkel és akkor sikerülni fog elfelejteni

Én is voltam ilyen helyzetben és pont ez volt a baj nálam is hogy mikor kezdtem elfelejteni már akkor újra írt egy két sort és ismét vágyakoztam érte..

Neked kell eldöntened mit akarsz. Ha vele akarsz lenni akkor ha keres, válaszolj neki, és hajrá! Ha ő is akarja, simán összejöhettek.

Viszont ha el akarod engedni, akkor tiltsd le mindenhonnan, hogy ne tudjon keresni véletlenül sem és kezdj el ismerkedni másokkal. Az viszont nem jó ha így maradsz. Gondolom neked sem jó. Ráadásul a szakítás se egy két hónapja volt...

Kitartást neked!

N

Szia,nagyon ismerős a sztori.

Én azért jóval fiatalabb vagyok,de átérzem.

Első baràtom volt,.. nagyon szerettem.

Évekig harcoltam azért,hogy az életem része legyen. De sajnos,most mikor legutoljára találkoztunk,és átvert,elszakadt a cérna.

Ez persze nem azt jelenti,hogy nem jut eszembe,mindennap ott megyek suliba és jövök haza ahol előszőr és legutoljára találkoztunk,hallom azokat a zenéket,és látom azt a dátumot is.

De sajnos,van amikor kevésbé fájdalmas elengedni,mint bennt tartani az életünkben.