Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan kezdjek új életet?
Elhagyott a párom. Reménykedem valahol,hogy lesz folytatás, de beleőrülök a várakozásba. 1 hete nem tudok róla semmit és nem merek sem jobbra sem balra lépni, mindig keresem őt mindenhol...
Nincs kedvem sehova menni és a munkán kívül nem is nagyon megyek...
Segítsetek kérlek, mert begolyózok.:(
Azért szöktél el, mert be akartad bizonyítani,hogy a szerelmed a legfontosabb??
Értem szerintem sosem tenné ezt meg, de nem is kérek ilyet, csak a családja nem hajlandó visszafogadni a családba, ezt meg ő nem bírja idegileg, ennyi..
Nem ismerem a konkrét eseményeket, de valahol megértem, hogy a családját választotta.
Tudod akármennyire szereted most, lehet, hogy hónapok múlva meg már nem is kellett volna neked. A család pedig mindig mellettünk áll. Ezt nem szabad elfelejteni.
Én is nagyon szerelmes voltam a volt barátomba, és ő is nagyon szeretett. Elvileg. Mégis eldobott magától elég rövid időn belül. Na most ilyen helyzetben ha én őt választottam volna, elég nagy bajban lennék. A családom még mindig velem van, a nagy szerelemnek meg hült helye. Még a biztos szerelem sem lehet 1000%.
De tényleg nem ismerlek titeket, nem tudom mi választott szét. Én csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy a család az tuti. A párkapcsolat nem. És ezt én sajnálom a legjobban.
Hidd el lehet új életet kezdeni, én ugyanígy 24 évesen maradtam egyedül, 5 év után, és ugyanígy nem találtam a nagyvilágban a helyem! Mondjuk nem írtad mennyi ideig voltatok együtt, de nekem teljesen újra kellett szervezni az életemet, ami eleinte nagyon nem tetszett, nem akartam úgy kelni, úgy elmenni bárhová is, hogy ő már nincs... utáltam, hogy már csak egyedül voltam, s nem volt "mi" , a legegyszerűbb dolgok is nehezemre estek , és kb. 3 hónap volt amíg harcoltam a változás ellne, egyszerűen nem akartam azt ami nélküle lehet! Aztán az idő segített, de az a három hónap olyan volt, mintha csak egy gépként éltem volna, sokmindenre nem is emlékszem, hogyan vészeltem át - de a családom mellettem volt, ez adott erőt" Szép lassan megszeretet azt az életet is amit már nélküle kel élned, hidd el, nekem 9 hónap volt nagyon rossz, utána már élvezni is tudtam az egyedüllétet, és nagyon sokmindent tanúltam meg magamról, sokkal önálóbb, magabiztosabb csajszi lett belőlem :) és most több mint 1 éve boldog párkapcsolatban élek, ami össze nem vethető azzal az 5 évvel, amiről akkor még azt hittem maga volt a csoda... Lesz kiút hidd, el, kitartás, és írj bátran, szívesen beszélgetek veled!
27/L
Szerintem, ha önzetlenül szeretnek nem marad keserű szájíz. Egyszer sem kaptam ilyen visszajelzést a családomtól. Mondjuk ők sosem szóltak bele,hogy mit teszek párkapcsolati szinten elfogadták a választásom és tudták,hogy úgyis csak addig csinálom amíg együtt boldogok vagyunk, amikor már nem akkor vége.
Az önállósággal nincs gondom, mert erre neveltek szerencsére. Igen, el kell fogadnom a helyzetet, mostmár kezdek elérni ehhez a ponthoz. Nagyon fáj és nagyon szeretem, de arra gondolok,hogy ő feladta az értem folytatott küzdelmet akkor meg nincs értelme nekem egyedül küzdeni. Most ez lebeg a szemem előtt.
Sok volt itt az akadály ahhoz,hogy mi boldogok lehessünk, biztos nem véletlen ez az egész és okkal történt ami történt..
Nem vagyok annyira elkeseredve már, most egy kicsit sodródom és meg szeretném élni a mindennapokat, mert mellette mindig csak a jövőben éltem ezt meg most nem akarom. igaz, most még nem tudom elképzelni,hogy másra nézzek úgy, vagy más hozzámérjen, de majd idővel..
Aranyosak vagytok különben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!