Mit kezdjek azzal, ha férfiként érzékenyebb vagyok, és nagyon tudok szeretni?

Sajnálom, hogy ilyen kevesen vagytok... Kívánom, hogy legyél nagyon boldog :)

(Tudom, ebben semmi építőjellegű nem volt, de kikívánkozott)

én ezt nem hiszem el!!!!

(bocsi,de épp randiztam egy érzelmi analfabétával,és ez nem az első eset..)

Viszont ha valóban ilyen vagy,könyörgöm ne akarj megváltozni!!!!!a nők álma vagy!!!maradj légyszíves ilyen!!Legalább elméletben,de reményt adsz hogy nem nem minden pasi egy degenerált érzéketlen paraszt..

hjajj :) öröm ilyet olvasni :)

És a kérdésre válaszolva próbáld meg úgy a tudtukra adni, hogy te milyen is vagy, ahogy azt te elképzeled. Ha romantikus sétában, vacsorában, versekben, csókokban szeretnéd ezt közölni velük, akkor tedd ezt.

Elég kevés van belőletek manapság (sajnos)! Éppen ezért úgy udvarolj, ahogy jön!

Hiszen ha nem úgy tennéd, mi értelme lenne...:)

19/L

érdekes ,hogy milyen pozitív válaszokat kapsz. sajnos én is ilyen vagyok, plusz még nagyon előre gondolkodom, megtetszik egy csaj már elkezdek elmélkedni milyen lenne smacizni vele.és ez tazsító a lányoknak, de ált a legtöbb érzékeny típus ilyen...

sok mindent nem tudsz csinálni, várni, keresni vmi nagyon jó csajra :D és nem a külsőségről beszéltem:)

"...a mai nőknek szüksége van-e érzelmes pasikra..."

Ismerőseim körében csak arra lenne szükség! Olyan jó lenne, ha minden pasi ilyen lenne. :D

Nehogy megváltozz!!!

Én pasim is ilyen kis érzelmes,gyengéd,lelkis,meg minden hasonló...De mégse papucs. Nagyon szeretem ezt benne:) Amíg nem jöttem össze vele,nem tudtam,hogy eddig mekkora bunkó parasztokra pazaroltam az időmet. És már lassan kezdtem lemondani a romantikáról,meg a csillagnézéskor pezsgőzés közben mélyen egymás szemébe nézünk dologról... Meg ne változz! Nyilván van olyan nő,aki nem ad az ilyen dolgokra,de akinek számít a figyelmesség,egy kincsként fog rád gondolni. (azért el ne bízd magad,mert az meg pont az ellenkező hatást váltja ki:))

21/L

Én is ilyen vagyok, megváltozni nem tudok, és szerintem Te sem, szóval ilyenek maradunk. Bízom benne, hogy léteznek még olyan lányok akik értékelik a magunkfajta férfiakat, és tényleg odaadóan, őszintén lehet Őket szeretni (és ezt viszonozzák is) anélkül, hogy megunjanak vagy papucsnak nézzenek.

20/F

Én ugyan ebben a csónakban evezek... És Mint az összes hasonló témájú válaszomnál, itt is előre ki hangsúlyoznám: TISZTELET A KIVÉTELNEK!

És most a kifejtés:

A női érzékenység humbug. még rosszabbak mint sok férfi. Én irdatlanul szeretek egy lányt, mit lányt, ISTENNŐT, De ő még arra sem veszi a fáradtságot hogy megismerjen. Ha azután küldött volna el, hogy teszem azt 1-2 hétig meg próbálta volna észrevenni a jó oldalam, azt mondanám Oké.

de mégsem ez történt.

Nyominak lettem bélyegezve, minden alap nélkül, és kész.

Csajok! azért futtok bele sokszor azokba a degradálóan viselkedő barmokba, akik összetörik a szíveteket, mert nem nyitjátok ki a szemetek, hogy az igazi szerelmet észre vegyétek.

Rengeteg olyan van, mint a kérdező meg én, csak nem mutatjuk ki, mert az eddigi tapasztalatok szerint nektek a bunkók kellenek. Akiben meg van a romantikusság csírája, abból pedig a totális elutasítás mérgével ölitek ki az érzelmes oldalukat.

Szóval:

Kérdező: Erre a jófejségre csúnyán ráß@$ztunk.

Lányok: Rinya befejez, szem kinyit!

Nekem nyitva van a szemem, és igazából tudom, hogy vagytok, léteztek... és szerencsére idáig egyetlen olyan ember volt az életemben, aki igazán átvert, mindenki mással kultúráltan tettünk pontot a történet végére (akármeddig is tartott vagy akármilyen szintre is jutott el), az az egy pedig olyan mértékben jó színész volt, hogy ezért dőltem be neki.

Mégis "panaszkodtam" (első válaszoló vagyok). Szerintem kevesen vagytok, vagy ha nem is, akkor pedig nagyon elbújtok. Mondjuk ehhez hozzátartozik az is, hogy nekem nagyon kevés fiúismerősöm van (már iskolába is szinte lányosztályba jártam, aztán meg női szakot választottam). Szóval úgy érzem, hiába járok nyitott szemmel, mert ha találkozom is rendes fiúkkal, azokkal nem kerülök olyan kapcsolatba, ahol kimutathatnák ezt az érzelmes oldalukat, pedig nekem erre nagyon nagy igényem lenne. És a férfiak, lehetnek érzelmes-romantikus beállítottságúak, de nem úgy tekintenek rám, mint nőre, hanem mint egy kedves lányra, akivel jól el lehet dumálni.

Így szerintem ez egy ördögi kör, örökös körforgás. A férfiak nem veszik észre a nők jelzéseit, a nők nem veszik észre a férfiak érdeklődését... és ezért van ennyi magányos ember.