Érdemes rá várnom, vagy sem? Hogy kezeljem az adott szituációt?

Előszöris, rólam tudni kell, hogy iszonyú türelmetlen vagyok, ha kapcsolatot akarok kialakítani. Gyakorlatilag hetek alatt várok egy férfitől szerelmet, udvarlást, és hogy haladjon a dolog. Természetesen egyikből se lesz semmi.

Van egy férfi, akit a munkám által ismertem meg. Ennek már két és fél éve, azonban pontosan 1 éve kezdett el irántam érdeklődni. Találkozgatni, ismerkedni kezdtünk, de inkább kimerült a kapcsolatunk az smsezgetésekbe, kb 5ször ha találkoztunk, ugyanis ő távkapcsolatban él, ha hívhatjuk így, de még ez is erős megfogalmazás. Van egy nő, tőlünk 600 km-re aki ott lakik ahol a pasi szülei, és akit (amikor a családját is) látogat hetente-kéthetente, van hogy csak havonta. A csaj 10 éve vár rá, hogy költözzenek össze, azóta kitart, de a pasi nem akar vele összeköltözni, nem is hívja magához, nem is mondja, hogy szereti, ez egy felszínes akármi amiben élnek, gyakorlatilag hétvégét vele tölti, és visszajön a mi városunkba. 10 éven át ugymond nem csalta meg ő sem a csajt, de megismert engem, és nem tudott letenni rólam. Mindig megakart ismerni, hívott ide-oda, volt, hogy aztmondtuk zárjuk le, mert ő nem tudta mit akar, nem akar belerángatni, és ugye ahogy mi ismerkedtünk, ő attól ugyanúgy látogatta a kedves "barátnőjét". Ami betett, hogy találkozgattunk tavaly nyáron, úgy éreztem elindultunk egy kapcsolat felé, majd ő sunyiban az utolsó találkozásunk után elutazott a testvérével és a "barátnőjével" pár napra Horvátországba amit elfelejtett nekem megemlíteni, hogy készülnének oda... A nyaralás alatt vallotta be. Törést okozott, úgy éreztem akármit teszek, ezt a csajt nem tudja elengedni. A csajt úgy kezeli, hogy van h fel se veszi neki napokig a telefont, és a lány is érzi régóta h vmi nem klappol, mindig írja neki, h érzi már nem is szereti stb. Szakítottak többször, de mindig összekeveredtek. Így ezekután azt mondtam, az én lelkem ezt nem bírja el, és a pasival több hónapra megszakítottam a kapcsolatot. Azonban ő néha-néha rámdobott egy smst h hogy vagyok, hívott találkozni, de nem mentem vele stb. Elelejteni viszont nem tudtam. Most ismét összehozott minket a sors, két hetet töltöttünk együtt. Szombat reggel visszament a szülővárosába, ahol "természetesen" találkozott a csajjal, gondolom volt is valami... Ma rámírt, mikor jött haza, gondolom összeakart volna velem futni de nagyobb volt bennem a düh, és kicsit flegmán odavágtam neki, mert tegnapra vártam haza, a lány miatt gondolom még egy estét ott töltött...

Kérdeztem mi vagyok én neki, azt mondta egy remény aki kitudja ebből rángatni. Mikor a csajról kérdezem aztmondja, ha sezeretné nem lenne velem, és inkább vele üzengetne, nem pedig kikapcsolná a telefonját, hogy hagyjon neki békén. Azt mondta felőle vihetné is valaki, ő az aki képtelen kimondani, hogy ennyi volt. De elkeresítő, hogy elkezdünk valami felé haladni, és törést okoz bennem, hogy találkozik ezzel a lánnyal is... Úgy érzem, mégha ilyen sza.rul is vannak, a nyomába se érhetek, pedig nem túl minőségi kapcsolat, mégis erős konkurenciának érzem. Tudom, hogy ők sose fognak együtt élni. Az elmúlt 10 évben sztem több napot sose volt vele együtt egyhuzamban, mindig 1-2 éjszakát töltenek együtt.

Én nem keresem ezt a férfit, megmondtam neki tőle függ az alakulásunk. Ha ő ír, én majd eldöntöm mi legyen, de én rá nem írok. Tehetetlen vagyok, nem várhatom el, hogy dobjon el 10 év "kötődést?!" egyik napról a másikra egy bizonytalan valamiért, ezt mondta ő is, hogy a biztosat a bizonytalanért nem meri otthagyni, mert fél, hogy egyedül marad...

Megmondtam neki, októberig vagyok valamilyen szinten vele, utána én elhagyom a várost, mert a jövőm máshol lesz. Két opció lehet akkor, ha megszeretjük egymást velem jön, vagy miatta itt maradok és a közelben találom meg a számításom, ha nem, akkor örök búcsú. Ebbe bele ment, korrektnek tartotta.

Mit tanácsoltok, érdemes egy ilyen férfira várni, és ugymond tűrni, hogy elmegy hétvégére egy másik nőhöz?

Köszönöm, hogy elolvastál.

Ő 40 ffi, én 30 N.