Igaz, hogy az első szerelmed iránt mindig is érezni fogsz valamit, akkor is ha ezt magadnak sem vallod be?

Nálam ez nem igaz. Semmit nem érzek már az első barátom iránt, akivel 3 évig voltam együtt. Sőt, egy időben utáltam is, mert nem szállt le rólam. Az egy rossz kapcsolat volt, mert megcsalt és elég sokat bántott lelkileg és néha fizikailag is és egyáltalán nem hiányzik az életemnek az a része. Sőt, megbántam, hogy ennyi ideig vele voltam. Tehát iránta abszolút nem érzek már semmit.

Amúgy szerintem ez a dolog nem attól függ, hogy hányadik szerelemről van szó (jelen esetben ugye az elsőről), hanem a kapcsolattól függ, hogy milyen volt. Épp ezért nekem az első kapcsolatom nem volt valami jó és nem fűződnek hozzá szép emlékek, mert nem voltam igazán boldog, ebből kifolyólag pedig persze hogy nem érzek semmit az első barátom iránt. Viszont a mostani barátommal tökéletes minden, nagyon szeretjük, becsüljük és tiszteljük egymást és vele igazán boldog vagyok és úgy érzem, ha egyszer szétmennénk, őt soha nem tudnám elfelejteni és örökre szeretném (amúgy ő a 3. barátom). Tehát ez az egész dolog kapcsolat -és emberfüggő, hogy mit érez utána az ember. Nem az határozza meg, hogy hányadik szerelem, hanem hogy milyen volt. Itt is a minőségen van a hangsúly szerintem.

20/L

furcsa dolog ez.az első "nagy szerelmem" ha meglát mindig odajön hozzám , megkérdezi hogy vagyok, vice versa én is.semmi különös, örömködünk egy sort egymásnak , egymás életének.17 éves első igazi kapcsolatom ő.

na de a nagy Ő!akivel valahogy mindig rossz időben találkoztunk.hiába volt élettársam, ahányszor csak összefutottunk, mindig menekülnöm kellett, mert éreztem, hogy veszélyes vizeken járok. 10 éve ahányszor csak beszélünk, napokra felkavar.nem vagyok már mai csirke, szóval nem merem azt mondani, hogy az első igazi nagyra nem úgy gondolunk évek múltán is....