Mi a teendő, ha a párom édesanyja fúrja a kapcsolatunkat?

Nálunk pont fordított a szitu, anyám viselkedik így a párommal.

Próbáltam vele beszélni, megérteni, de igazából konkrét indokot nem tudott felsorolni. Olyanokat mondott csak, hogy X szituban nem volt elég udvarias vele a párom (miután nagyon-nagyon csúnyán viselkedett vele, és szerintem nagyon korrekt volt ahhoz képest a párom), meg ilyen mondvacsinált dolgok, de őszintén, nem tudott mit indoklásképp felhozni.

Mi már több mint két éve vagyunk együtt, mostanra már kicsit jobb a helyzet, de igazából szimplán nem engedem őket egymás közelébe. Tetszik vagy sem, sosem találkoztunk nálunk, hogy ne kelljen anyámmal találkoznia.

Mostanra odáig eljutottunk, hogy karácsonyra meg hasonlókra meg van hívva, de az is ez a rideg udvariasság kb. Viszont felfogta anyám, hogy oké, ez mégiscsak tartós dolog lesz... A múltkor egyszer még meg is dicsérte nekem utána, mikor segített nekünk pakolós-szállítós dolgokban, bár azért odaszúrta, hogy a haverja mennyivel jobban illene hozzám, aki szintén segített - párom kedvéért persze... :D

Szóval én látom a reményt, hogy nem lesz anyám (annyira) pokoli anyós, ha egyszer odajutunk, de tényleg csak az a megoldás, hogy a szükségesnél többet nem engedem őket egymás közelébe. Más megoldás nincs, ezt a zsigeri utálatot nem tudod enyhíteni, bármennyit tepersz is, max az idő segít - valamennyit.

Szia!

Ugyanez volt nálunk is, eleinte csak pofavágások, kisebb beszólások. Utána elkezdte terjeszteni a többieknek, hogy engem kivel /kikkel látott a kocsma (én meg a kocsma... :D) előtt enyelegni.

Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy barátom minden idejét nálunk töltötte vagy pedig elmentünk valamerre. Hozzájuk egyáltalán nem jártunk. Próbáltam "anyóssal" én is beszélni, párom is. Sosem használt. A szemünkbe jópofizott, de ahogy kitettük a lábunkat, már pár órára rá hallottam vissza, hogy miket mondott.

Aztán összeköltöztünk és még jobban eldurvult a helyzet. Kaptam en is sms-eket idegen számról és a párom is, mintha megcsalnánk a másikat. Voltak ennél durvább dolgok is...

Szóval nálunk az vált be, hogy kb 7 éve nem tartjuk a drága jó "anyóssal" a kapcsolatot. Ártani nem tud, próbálkozni meg szabad. Sajnos ha valaki ennyire elvetemült állat azzal nem tudsz mit kezdeni.

Ha a párod kiáll melletted akkor az egy jó dolog. Megmondhatod neki, hogy nem szívesen mész hozzájuk. Vagy megpróbálhatjátok elkapni ketten az anyóst és leültetni, hogy tálaljon ki mi a problémája. Bár ismétlem magam, nekünk ez sem használt...

Elhiszem, hogy rosszul esik, de nem tudsz mit csinálni. Nálunk volt olyan amikor a páromnál voltunk, hogy az "anyja" kihívott mindenkit a nappaliba egy közös családi fotózásra, engem meg bent hagytak a szobában és kiemelte, hogy ez csak CSALÁDI fotózkodás. Nem mintha az lett volna minden vágyam, hogy közöttük álljak a képen, de akkor rosszul esett és baromi kínos volt.

Az a vicc, hogy a hülyéje saját maga alatt vágta a fát végig, a párom úgy utálta meg, hogy nekem mondanom sem kellett semmi rosszat. Eleinte még próbáltam őket békítgetni is, hiszen mégis csak az "anyja" (vagy valami olyasmi). Aztán volt egy nagyon durva húzása amikor kiosztottam nagyon és utána a páromtól is kapott (felrakott fenyképpel egy társkereső oldalra).

Azóta nem beszélünk vele, párom szerinten jobban utálja mint én.

Mindenesetre csak azt tudom tanácsolni, hogy ne vegyél semmit a szívedre! Tudom hogy nem könnyű, de a párod kiáll melletted és csak ez számít. Anyós meg nálatok is ugyanúgy vágja a fát maga alatt, te mindig mosolyogj a pofájába bármi van, legalább látja, hogy nem tud veled mit kezdeni.

Te jó ég szegény 79%-os! Jól kifogtad!

Fú, pedig én exanyósom se volt semmi... de azért ez tényleg durva! Társkereső oldal..

Na, nálunk sem volt ám rózsás a helyzet: anyuka nem akarta elengedni a pici fiát, mindenbe beleszólt (lakberendezés, bármi, mit csináljunk hogy csináljunk, kivel) és emellett nem akarta elhinni, hogy rendesen etetem a fiát, meg miért nem én cipelem helyette a szatyrokat, meg már nem is tudom. Emellett, olyan volt, mintha az exemnek lett volna valakije rajtam kívül, mert egy csomó időt vele kellett tölteni. Ha nálunk volt akkor elvinni, meg szórakoztatni. Szóval én a végén feladtam... megszoktam, hogy napi szinten min. 1-2 órát beszélnek. Ja és ő sem szerette, ha a fia segített nekem bármiben is, merthogy "ne szolgáljon ki". Na úgyhogy tényleg nehéz az ilyen. Párom kiállt azért mellettem sokszor, de tényleg eléggé össze voltak nőve.

Ezt kb úgy tudod orvosolni, hogy leszarom tabletta. Ha nem bír, akkor utálni fog, hiába tepernél, tök felesleges bármit csinálnod, igazából csak megalázod magad. Nem kell vele foglalkozni.

Ha egyenesen fúr, áskálódik, akkor meg kell szüntetni vele a kapcsolatot. A párodnak is. Ha ő alapvetően jóban van az anyjával, az ő kapcsolatuk jó, akkor vele tarthatja a a kapcsolatot, pl csak a párod megy látogatni, te nem, a te telefonszámodat anyós nem tudja, és ilyenek.

Ne menj hozzájuk, és ennyi. Nálunk egyébként a sógornőm rühelli az aurámat, de nagyon. Köszönni sem volt hajlandó, amikor egy légtérbe kerültünk. Az egyetlen mondat amit 7 év alatt hozzám intézett, az 2 hónap kapcsolat után volt, azt mondta nem fog sokáig tartani a kapcsolatunk. Nem érdekel:) Sosem érdekelt. Szerencsére már évek óta nem láttam a képét. Anyós normális szerencsére, nem fúrkálódik meg ilyenek, ha beszél hozzám akkor teljesen normális, rendes. Ha utálna, akkor egyszerűen nem járnánk hozzájuk szentestézni. Mert amúgy kb ennyit vagyok ott. Vagy max évente 2-3 alkalmat. Így alakult, mert a férjem havonta 2x átugrik munka után, szóval nincs szükség külön látogatásra.