Negyven felett, ciki, ha nejem nem indít be, hiszen nem ad már magára, ti miként élitek ezt meg?

Mielőtt kritizálnátok. Próbáltam már minden módon hatni rá, de nem sikerül. Azon nők közé tartozik, akik feladták és nem csak beletörődtek, de nem is értik meg a változókort.

Engem mindig vonzottak az érett nők. Fiatalon volt is egy-kettő, nálam idősebb barátnőm. Vonzók voltak, nőiesek, szexik. Úgy hittem, ha feleségemmel együtt elérjük ezt a kort, ő is hasonló típus lesz, hiszen megismerkedésünkkor, harmincas évei elején nagyon adott magára. Sportolt, csinosan öltözött, sminkelt, stb.

Jómagam mindenből kiveszem a részem itthon, nem mondhatja, hogy nincs ideje kétgyerekes anyaként magával (is) foglalkozni. Anyagilag is megengedhetjük magunknak, hogy öltözködjön, szépítkezzen. De nem teszi! :-(

Én is öregszem, de ahogy visszahallom, eléggé sármos vagyok. Ebből adódóan lenne lehetőségem más nőkkel, de túl hűséges típus vagyok. Hülye vagyok, hogy azt a nőt szeretném visszakapni, akit feleségül vettem?

Nem a sportossága hiányzik, hanem az igényessége! A nőies nő eltűnt és manapság úgy néz ki 45 évesen, mintha 70 éves nénike lenne. :-( Tök ciki, de nemrég az elsős kislányunk osztálytársa megkérdezte, miért a nagymamája jött érte. :-o Pedig nejem volt az. :-(

Szeretem, de egyre jobban erősödik bennem az érzés, hogy nem vonz, nem kívánom.

Más férfi is őrlődik hasonló helyzetben? Gondolom, átlagos élethelyzet ez, és persze fordított eset is akad jó néhány, amikor a férfi hagyja el magát. Miként élitek meg ezt?