A párom már az őrületbe kerget a rendetlenségével. Mi a véleményetek, milyen tanácsot tudnátok adni?

6 éve vagyunk együtt, 2 éve együtt lakunk. Én szeretem a tisztaságot és a rendet, nem érzem jól magam, ha rendetlenség van a lakásban. Én is 40 órában dolgozom, mellette egy évig továbbképzésre is jártam, a párom is dolgozik, és valóban, aláírom, nagyon stresszes a munkahelye, kimerítő, szellemileg.

A probléma az, hogy borzasztóan rendetlen, rendetlenül hagyja a dolgait maga után, nem pakol el maga után, ha én nem teszek rendet a konyhában, hetekig is állhatna halomra a mosatlan, a nappali szobában az asztalon csokipapírok, tányérok, papírok tömkelege van széthajigálva, a kávéscsészéje, ásványvizes flakonok fekszenek a földön, használt poharak, stb.

A hálószobánkban a ruháit nem hajlandó a szekrénybe tenni, az ágy szélére aggatja őket munka után, a konyhában csak koszt csinál és szétpakol. Amin már rettentően ki vagyok akadva, hogy minden csak akkor kerül helyére, ha én megcsinálom. Ha nem csinálnám, disznóólban élnénk. 2 éve, nem tudok munka után ellazulni, jól érezni magamat itthon, mert pakolok utána, mert képtelen vagyok elnézni a rendetlenséget.

2 éve úgy érzem magam, mint a takarító személyzete, egy mosást nem indít be, egy darab ruhát ki nem vasalt még, mindent, amihez hozzányúl, széthagy maga után, én pedig pakolok, pakolok, pakolok....

Nagyon sokszor megkértem szépen, hogy legyen szíves odafigyelni, rendbe tenni ezt-azt. Szigorúan is kértem már rá, komoly beszélgetés is volt, szinte könyörögve, hogy változzon, mert én így nem tudom magamat jól érezni, és pihenni sem tudok eleget, mert így nem tudom magam jól érezni. Elmondtam neki azt is, hogy kamaszkorom óta azt vártam, arra vágytam, hogy milyen jó lesz ha a családtól külön költözöm, mert ők bár nem voltak rendetlenek, de piszkos volt a lakás, mindig szégyelltem bárkit haza vinni, ezért is nagyon fontos nekem az, hogy most, ahol lakok, ott rendben legyen minden. Nem, ezzel sem hatottam meg. Soha nem emelné fel a partfist, a felmosóvödröt, a port még soha nem törölte le, soha nem porszívózna, olyan igénytelen, hogy elmondani nem tudom. Nekem pedig elfogyott a türelmem, és nem bírom így.

Nyáron megkérte a kezemet, de már egyáltalán nem érzem úgy, hogy működne köztünk egy házasság, és még nem is a rendetlensége az ok, hanem az hogy mennyire bunkó, minősíthetetlen tud lenni.

Mi a véleményetek így összességében? Változni fog ez valaha? Mit tanácsolnátok? Én nem akarom így élni a mindennapjaimat...ez egy rémálom.

25/N, 28/F