Adnátok tanácsot, hogy lehetne még helyrehozni?

24 éves nő vagyok. Régen, 19 évesen, belém szeretett egy srác, aki nekem nagyon tetszett. Mára már 30 éves férfi lett. Jártunk is anno, de mai fejjel nem nevezném igazi kapcsolatnak. Szerintem arról csak több hónapnyi komoly járás után lehet beszélni. Nekünk meg mire igazi kapcsolattá gyarapodhatott volna, már vége is lett.

Ugyanis elutaztam külföldre pénzt keresni. Modellkedéssel indult. Aztán egyre rosszabb lett. 180 magas nőként nem tudtam tartani az elvárt 88-89 centis csípőméretet. Beleuntam az éhezésbe. Aztán voltam bűvész mellett asszisztensnő, az is jó volt. De szórakozóhelyeken léptünk fel, és mikor vége lett az illuzionista körútjának, belefolytam a night club iparba. Konzumlány voltam, azaz bájologtam és meghívattam magam italokra, ezért fizettek nekem a klubbok. Aztán ez nem fizetett eléggé. Elmentem táncosnak másféle szórakozóhelyekre, de akkor még fehérneműben. Aztán félmeztelen táncosnak, ilyen kis privátabb helyekre.

De minden egyre rosszabb lett. Magányos voltam. Nem volt senki aki a helyes ösvényre terelt volna. Csak pénzt kellett csinálnom. Csoda hogy nem lettem egy qrv@. Bár részben az is lettem, mivel 2X lefeküdtem munkaügyben. Nekik bejöttem, meg ápoltak voltak, sok nő szerint jó pasik. De nem azért szexeltem velük mert kívántam volna őket, hanem hogy biztosítsam magamat.

Nyomorultul éreztem magam, egyre rosszabbul. Sokszor átvertek, kihasználtak, nem fizettek ki rendesen. De sosem oráloztam vagy szexeltem azon a kettőn kívül. Ha megtettem volna talán nem csúsztam volna annyira le, mint amennyire lecsúszott lettem. Bár erkölcsös szemmel nézve, pont hogy akkor lettem volna lecsúszott, így legalább maradhatott önbecsülésem. Láttam más lányok hova jutottak el a testükkel.

Az a vicc, hogy a srác akit említettem, az ő gondolata tartotta bennem a lelket végig. Mert ő igazán szeretett engem. Csodálatosnak találta a lelkemet, és a külsőmet is. A tenyerén hordozott, védelmezett. Megnevettetett. És őszinte érzelmei voltak, és sose vert volna át, sose lett volna hűtlen. Mikor hazakerültem csontsoványan, idegroncsközeli állapotban, találkoztam vele. Mint mondtam, srácból férfi lett. Jobban nézett ki mint valaha, komolyabb lett, sikeres. Hát kiakadt, milyen sovány vagyok, én meg pénzt kértem tőle, hogy ehessek. Mármint nem hogy ott akkor ehessek, hanem hogy az elkövetkezendő hetekben, míg munkát nem találok. Látszott hogy megváltozott irányomban. A lecsúszott nőt látja, szerintem drogos qrv@nak hisz, akinek könyöradomány kell. Fogalma sincs róla, mennyit jelentett kinn nekem a legsötétebb időkben.

Megfogadtam, beilleszkedem, jól táplált leszek normális munkahellyel, nőies eleganciával öltözöm és nem a szajhás ruháimba. És újra az a humoros, sziporkázó, cserfes nő leszek, aki elcsavarta a fejét.

Aztán megtudtam, ő már nem is lakik itthon, hanem Sydney-ben, vagy hogy írják. Szóval mázli hogy egyáltalán pont itt volt. Karácsony után utazik vissza. Addig van esélyem. Megfogadtam, hogy elutazása előtt megmondom neki hogy szeretem még mindig. De nem is tudom, mire föl kérjek megint találkozót. Azt se tudom nincs-e nője neki, itthon vagy ott a messzi földön.