Ti mit csinálnátok vagy mit csináltatok ha voltatok hasonló helyzetben?

Az együttélés okozta befásulás sajnos itt is bekövetkezett. Mindig izgalmasabb egy kapcsolat, ha nem látjátok egymást minden nap. Sóvárogsz a másikért, a gyomrodban érzed a hiányát, epekedsz, hogy mikor láthatod újra - na, együttéléskor ezek ripsz-ropsz megszűnnek.

Bejön a képbe a megszokás, a házimunka, a munkahelyi stressz(amit sokan a párjukon vezetnek le), a számlák befizetése, az idegesítő apróságok, amik miatt óriási patáliát lehet csapni(WC-ülőke lehajtása, a fogkrémes tubust a párod nem a végénél nyomja meg, stb.).

Annyi közös program sincs már ilyenkor, mert nincs rá idő. Kiveszik a kapcsolatból a tűz, az odafigyelés, a törődés, átveszi a helyüket az egyhangúság, a monotonitás. Ezeknek a dolgoknak nem is szabad egyáltalán táptalajt adni, szerencsések azok, akiknek a kapcsolata az együttélés után magasabb szintre tudott lépni. Mert azért ilyen is van.

Elmúlt a varázs, amit jó lenne visszahoznotok. Tök gáz, hogy már itt tartotok.

Szexeljetek sokat, változatos helyeken, menjetek el ide-oda, ne csak üljetek benn egész nap.

Persze, hogy szar, ha nincsenek élmények, meg semmi, csak kuksoltok a négy fal között.

És legelső sorban beszéljetek az érzéseitekről!

2-es, ha a párom ilyen baromságok miatt, mint kló-ülőke, meg fogkrém, "óriási patáliát csapna" elég hamar kidobnám.

Hálisten egyikünk sem ilyen hisztériás idióta.