4 éve vagyunk együtt, úgy néz ki szakítunk, mert nem működik. Szeretem mint embert, de érzem, nem ő az igazi. Viszont ha elhagyom, lesz új barátnője és az nagyon rosszul esne. Tudom önzőség, de nem tudom hogy bírnám ki. Mi legyen?

Míg együtt vagyunk,jó,küzdünk,hogy jó legyen, ő nem is akar szakítani,de én igen, csak nem merek. Pedig érzem,nem ő az igazi, nem szeretném az idejét sem húzni, tudjuk,hogy nem lesz olyan mint rég. De félek, ha elhagyom, és lesz neki más,akkor jövök rá,hogy mégis kellene. Van egy albérletünk,ami az ő nevén van,otthonossá tettük, ha szakítunk,nyilván nekem kell menni. Ezt sem szeretném. Ő mai napig az anyukájával élne, ha nem vagyok. Nagyon sokat változott emberileg is mellettem jó irányba. Az új barátnő már egy szinte tökéletes embert kap meg. És nem akarok belegondolni,hogy ő tovább lép, az újat hozza a lakásba ahol együtt éltünk..28 éves vagyok, és mégis ilyen hülyeségeken gondolkodom. Mit tegyek?