Miért érzem folyton azt, hogy nem szeret eléggé a párom és nem vagyok fontos neki? Nektek szokott ilyen lenni? SOS

Nemsokára leszünk együtt három éve.

Egy ideje már csak a hétvégéket tudjuk együtt tölteni a munkája miatt, és ez még igy lesz kb egy évig minimum. Szeretjük egymást, tehát valahogy kibirjuk igy is.

Viszont nekem elég gyakran van olyan érzésem, hogy nem szeret eléggé. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért...de ezt érzem. Ha nem mondja ki gyakran, hogy hiányzok neki és velem lenne, rögtön arra gondolok,hogy nem is érzi.

Lehet azért van, mert mivel ritkán vagyunk együtt, tehát nem látom őt, akkor nem jön át úgy a szeretete..? Fontos számomra az, hogy legalább ilyenkor ki is mondja, hogy mennyire szeret, hogy sokat gondol rám, hogy hiányzok neki, hogy velem akar lenni mindig, hogy velem tervez stb. Mert ugye ha együtt vagyunk, akkor van szex, testi kontaktust, sokat beszélgetünk, babusgatjuk egymást, tehát akkor érzem, hogy szeret, de ha nem vagyunk együtt mintha ez eltünne. Ez az én hibám?

Mikor ezt elmondom neki, azzal jön, hogy milyen hülyeségeket gondolok, és hogy kérdezhetek ilyet, hogy hiányzok-e neki, meg hogy ezt kéne tudjam, vagy pl azt is, hogy velem akar lenni mindig, meg velem vannak tervei, hiszen már elmondta egyszer, miért nem tudom? De úgy vagyok vele, hogy azt akkor mondta, mi van, ha 1-2 hónap elteltével már nem úgy gondolja? Ha nem közli a dolgokat velem honnan tudjam mit érez, pláne ha nem is látom?

Most utoljára az volt a vitánk tárgya, hogy haza érkezett hét közben egy fél napra(elég ritkán van) Mielőtt tudtuk volna, hogy igy lesz biztosan, mondtam neki milyen jó lenne ha otthon lenne egy fél napot, mert akkor én is haza utazom egyetemről(kb egy órás út és egy nap kimaradást megtettem volna) és legalább annyit is együtt lehetnénk. Annyit mondott rá, hogy hát igen, jó lenne, nem tudja hogy alakul. Aztán kiderült, hogy jön hazafele, de nem biztos,hogy maradhat is. Kérdem, hogy ha marad, akkor kb hányig? Mondja, hogy jó esetben 3-ig, de lehet közben hivja a főnök és rögtön indulnia kell.

Vártam, hogy hivjon, hogy akkor menjek már haza ,mert akar látni, de semmi, tehát nem mentem. Aztán rákérdeztem, hogy miért nem mondta, hogy menjek hozzá és legyünk kicsit együtt, ő nem akarta? Erre az volt a válasza, hogy mivel nem tudta biztosra, hogy maradhat, nem akarta hogy elinduljak, majd mire odaérek ő már lehet el is ment volna és csalódott lennék.

Oké, ez is benne volt a pakliban, viszont nekem megért volna ennyi kockázatot az egész. Persze otthon volt és csak 3-kor indult, viszont nem mentem, ha úgy éreztem nemkivánatos személy vagyok, ha nem láttam rajta, hogy szeretne látni(szüleivel él még). Aztán jött azzal, hogy miért nem indultam akkor szó nélkül és lepem meg?

Viszont nem tudom, de ha nem kapok visszajelzést, nem érzem, hogy szüksége lenne rám, akkor elmegy minden kedvem.

Nem tudom, hogy ezeket(hogy nem is szeret, nem is hiányzok neki) én képzelem be magamnak, és simán annyi van a háttérben, hogy férfiból van és nem úgy nyilvánitja ki az érzelmeit? Vagy mi ez...

Ti mit gondoltok? Veletek volt hasonló? Hogy oldódjon meg ez a folyton feljövő téma?

Szükségem lenne tanácsokra.:(