Jogosan gondolhatom, hogy nem szeret már úgy? Ti ebből mit szürnétek le? Nagyon fonto$ számomra.

Két és fél éve vagyunk együtt. Kb másfél éve hétvégéken vagyunk együtt, a munkája miatt. Nehéz döntés volt, de úgy egyeztünk, hogy kibirjuk, mert másképp nem tudna gyüjteni a közös jövőnkre, és mikor én szüneten vagyok(még egyetemezek) akkor még vele is mehetek.

Szóval eleinte nagyon kedves, figyelmes volt velem, hozott 1-1 virágot, nasit mikot jött hozzám és elárasztott szerelmes üzenetekkel. Még mikor 1 évesek is voltunk, olyanokat mondott, hogy már könnyezik bele, annyira hiányzom neki, sajnálja, hogy ezt kell csinálnia és nem lehet velem, alig várja, hogy lásson, ölelhessen, hozzám bujjon és mindig velem feküdjön és keljen, szóval gyönyörü dolgokat irtunk egymásnak. Ma már csak annyi, hogy hiányzol, szeretlek, puszi. Ha próbálok kicsit érzelmeskedni és jövök azzal, hogy mennyire kár, hogy még mindig csak két nap lehetünk együtt azt mondja most nincs mit csináljon, ki kell birni. Holott annyira várnék egy kis megerősitést, pl ne féljek mert minden jó lesz, ő is nagyon sajnálja és inkább velem lenne stb.

Ha vitáztunk régebb, akkor utána mindig olyat mondott,hogy megszakad a szive, sosem akar elvesziteni, ne veszekedjünk, imád engem. Most már ha ilyen van azt mondja ha nem tudom elhinni h mi miért volt(vita forrása) akkor nincs mit csináljon ennyi...persze utána mindig eljön és megölel...

Régebb olyanokat irt, hogy mennyire csodálatos vagyok, mennyire örül nekem, pont ilyen lányra vágyott 23 évig, talán túl jó is vagyok, csodás ember...

Ez akkora önbizalmat adott, és végre elhittem, hogy tényleg ennyit érek én is.

Mostmár sose mondja ezt, és szerintem emiatt is eléggé önbizalomhiányos lettem, beleestem abba, hogy már kérdezgettem, hogy jó vagyok-e, szeret-e még úgy, még mindig úgy gondolja-e... Tehát vártam a megerösitést, de ez sem tartott sokáig, mert hisz nem magától mondta...

Régebb arról ábrándozott, hogy milyen lesz a közös jövőnk, ma már nem mondja. Vagy ha ezt akkor emlitette, akkor ahhoz tartjuk magunk és minek folyton felhozni?

Nemrég volt a névnapom, anyum élettársától, anyukájától és testvérétől is kaptam virágot, tőle semmit. Igaz egész nap együtt voltunk, viszont közben is vehetett volna egy Bounyt vagy akár egyetlen szál virágot. És ne higgyétek azt, hogy ennyire anyagias vagyok, mert egyáltalán nem, csak jól esne ha látnék egy kis kedvességet, törődést, és amúgy is imádom a virágokat. Én minden hétre adok neki csoki útravalót, sokszor főzök neki, vagy teszek kaját abból ami épp otthon van, szóval mindig gondolok rá, próbálok jó barátnő lenni, kedvében járni, nem hisztizni stb de eléggé érzelmes vagyok, szóval a kedves, biztató szavak is elegek ahhoz, hogy boldog legyek.

Egyébként mikor együtt vagyunk mindig babusgat, meg puszil, szex is jól müködik, vagy ha nincs pénem arra a kirándulásra ahova mennénk akkor ő állja, szóval nem értem az egészet.

Ilyen egy hosszútávú kapcsolat? Nem várhatom mindig azokat a dolgokat amik az elején voltak? Akkor nálam hogy nem változott semmi azóta sem? UGyanúgy könnybe lábad a szemem ha indul, ugyanúgy mindig rá gondolok, mindig hiányzik és kedvében járok.

Mit gondoltok?20L