Ezt így utólag érdemes megbeszélni vele vagy folytsam el?

Kb. Fél évvel ezelőtt volt egy súlyos balesetem. Párom vitt be a sürgősségire. Röntgen stb. Fejsérülésem volt, térd, váll, könyök, csukló. Egy héten át semmit nem aludtam a fájdalmaktól. Kb. Egy hónapon át ülve tudtam feküdni. 4 hónapon át voltak fájdalmaim.

Na szóval. Mikor megtörtént a baleset és haza vitt a párom este ő még vissza ment dolgozni. ( nem kellett volna, nem volt sürgős melója) én meg egyedül mentem el sírva a gyógyszertárba mindenki bámult a gyógyszerész is kiakadt miért kisérő nélkül mentem?

Este párom haza ért és nyaggatott ugye megyek reggel dolgozni?

Átöltözni nem tudtam egyedül. Foggalmam sincs hogy gondolta ezt? Nyílt sebek voltak rajtam munkahelyemen sok volt a por, hül.ye lettem volna bemenni ekkora fájdalmakkal. Mondta bevisz reggel. Bevitt de hányingerem volt, fájt mindenem, állni nem tudtam haza vitt. Folyton mondogatta így simán lehet dolgozni. 2 hónapig fel volt polcolva a karom. Nem tudtam fogni sem. Mikor átmentünk a szüleihez ebédelni anyukája kerdezte hogy vagyok, biztos semmi bajom, nem történt ott semmi, ugye mèsz hétfőn dolgozni?

Meg párom felhozta miért nem szexeltem 3 hétig vele akkor?

Na ezt màr nagyon nem akartam elmagyarázni neki miért nem.

Ezek a dolgok nagyon megmaradtak bennem. Az hogy semmi együttérzés nem volt benne sem az anyjában. Nagyon nehéz volt így felépülnöm. Lelkileg jobban megviselt.

Per pill úgy vagyok vele hogy már gyereket se akarok, hiszen ha a gyerekkel történne valami az sem érdekelné a párom?

Nem, nem azt akartam hogy babusgassan, hanem lehettek volna megértőbbek is és több odafigyelésre számítottam.