Ezt így utólag érdemes megbeszélni vele vagy folytsam el?

Még mindig az alibit keresed számára?!

Mindenki másképp éli meg a baleseteket, másképp épül fel. Meg kellene értenie téged.

Figyelj, a kedves párod egyáltalán nem szeret téged, ezt prímán igazolja az, amilyen gusztustalan módon bánt veled a bajban. És teljesen mindegy, hogy miket pofázik, alap, hogy olyan szavaknak nem szabad sohasem hinni, amiket nem támasztanak alá konkrét tettek.

Akkor és ott kellett volna kitenned a szűrét, de ha ezek után még mindig a párodnak nevezed ezt a hulladékot, akkor meg is érdemled ezt a bánásmódot.

Jó, és ki nem szarja le, hogy ő hogyan mártírkodik, most mégis?

Ne érdekeljen már, hagyd ott a pitsába... Vagy ne, e akkor ne nyavalyogj.

Felnőtt ember vagy, nem lábtörlő.

Mi volt végül a diagnózis? Eltört vagy megrepedt valamid? Mi okozta a fájdalmat? Mit takarnak a sérülések? Horzsolást és zúzódást?

Amennyiben nem volt komoly gond, csak az utóbbi, én sem értem, miért nem dolgoztál mondjuk 2 hét múlva. Értem én, hogy durva átélni egy balesetet(milyen baleset?) De ha nem lett komoly bajod, csak beszereztél pár sebet, igazán élhetnéd az életet tovább.

Gondolom nem halt meg senki,nem bénult le senki, nem tört el semmid, nem volt agyrázkódásod.

Amennyiben így volt, én is kiakadtam volna.

Volt egy exem, aki meghúzta a vállát edzés közben, nem volt inszalagszakadása sem, de hetekig sajnáltatta magát. Vagy az öcsém, aki lehorzsolta a térdét kb egy tenyérnyi felüleleten, és ágybavitette magának az ételt, folyton panaszkodott, de wcre bezzeg ki tudott menni.

Szóval én is közömbösebb vagyok, a férfinátha pedig még szóba sem került.

Ha pedig extrémsportoltál, mondjuk crossmotorral az erdőben, még kevésbé sajnállak.

Mit mondtak, mi fáj és miért?