Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehet az, hogy egy férfi egyszerre két nőbe szerelmes? Mindkettőhöz ugyanúgy ragaszkodik, nem tud és rosszabb esetben nem is akar kettőjük közül választani?
Vagy hogy a feleségébe már nem is szerelmes, de mégis ugyanúgy ragszkodik hozzá, mint a szeretőjéhez, akit viszont szerelemmel szeret?
Én ezt nőként egyszerűen nem tudom megérteni.Ha igazán szerelemes vagyok,rá sem tudok nézni másra ,nem hogy képes lennék megcsalni.
Tudom,hogy velünk,nőkkel is megesik, most is olvastam itt egy kérdést,amiben a nő szeretett két pasit.
Mi a véleményetek erről? Van valakinek tapasztalata?
A két utolsó válaszolónak: A férj vagyok.
Ennyit erről, de nagyon elment más irányba ez az egész, itt egy kérdésre akartunk válaszokat adni, mert valaki kérdezett és választ várt.
Akkor mégegyszer írom,talán nem volt világos a véleményem.Csak,hogy legyen a sok gerinctelennek mit lepontozni.Minden esetben az a hibás,akár férfiről,akár nőről legyen szó,aki megcsalja a párját.Gondolkozzon az,akinek családja van,és ne ilyen elítélendő módon keressen magának vigasztalást.Ha egy pár nem tud,és nem akar együtt élni,akkor annak az a tisztességes módja,hogy elválnak,tisztázzák a helyzetüket,és utána mindenki élheti tovább a saját életét ahogy akarja.De aki nem képes rendezni az életét,letojja,hogy felelősséggel tartozik a párja,a gyerekei iránt,arra mit lehet mondani?Igenis,aljas dolog ilyen megalázó helyzetbe hozni a párunkat.A harmadik fél pedig,hát hiába keres mentséget a tettére,mert nincs.Tisztában van vele,hogy egy ilyen kapcsolat nem szólhat csak róla és a szerelméről,hogy egy család életébe mászott bele.És nem mentség a de szerelmes vagyok,hiszem ez csakis tiszta egoizmus,nem figyelembe venni,hogy hány embert tesz boldogtalanná,teszi tönkre az életüket azért,hogy pár órácska boldogságot lophasson magának.Az pedig,ha valaki évekig szerető,az már igenis egy ribanc!!!Ugyanis akinek megfelel ez a státusz,arra mást nem lehet mondani.Ha valóban őt szeretné a pasas,akkor már ő lenne a felesége.Mondjuk,én nem tudnék nyugodt szívvel ilyen áron együtt élni senkivel.Félnék tőle,hogy velem ugyanazt csinálja mint az exel.Nagyon jó esély van rá.
És az ilyen ember csakis saját magát szereti,sem a feleségét,a szeretőt pedig még kevésbé.Őt használja arra,amire az ilyen nők valók.
Akkor szerintetek a szerelem nevében jogunk lehet más emberek,ártatlan gyerekek éltét tönkretenni?Én nem hiszem,hogy ehhez bárkinek is joga lenne.Ez tiszta egoizmus.Addig szabadon dönthetünk bármiben,amíg a dolog csak minket érint.De amikor több áldozata is van egy ilyen kapcsolatnak nem hiszem,hogy ez megengedett lenne.Én is a második házasságomban élek,így tudom miről beszélek.Elváltam én is egy gyerekkel.Részemről telt be a pohár kihűltek az érzelmek,persze a volt férjem adott rá okot bőven,de akkor sem tartottam volna mellette szeretőt amíg a férjem.Ezt nagyon tisztességtelennek éreztem volna.Lehet,ha akkor találkozok a nagy Ő-vel aki már 7 éve a férjem,az meggyorsította volna a válásomat,de nem lett volna a szeretőm.Pláne nem évekig.Nem tudtam volna a gyerekem szemébe nézni,ha ilyet teszek.Akárhogy is alakultak a dolgok,a múltat a másikat tiszteletbe kell tartani.Én is rájöttem,hogy nagyon rosszul döntöttem mikor először férjhez mentem,de ez nem lett volna mentség semmilyen aljas tettre.Elváltunk,így mindketten megkaptuk a lehetőséget,hogy újra boldogok legyünk valaki mással.Az már más kérdés,hogy pl az én volt férjem a lezüllés mellett döntött,és mégegy nőt gyerekeket tett tönkre.Nagyon örülök,hogy megszabadultam tőle.
De aki a férjét vagy feleségét csalja főleg hosszú távon,az hogy tud a szemébe nézni,és a gyerekeiébe?
Nem szólal meg a lelkiismerete?Utolsó válaszoló,gondolom,ha te mindent felrúgnál a szerelmedért,de ő nem teérted,akkor biztos levontad a következtetést,hogy nem érsz neki annyit.De ha nem érek egy férfinak annyit,hogy közös életet akarjon velem,akkor mi a fenének vagyok a szeretője?Hisz ez a státusz nagyon megalázó szerep.Ha úgy szeretne viszont,ahogyan te őt,akkor lépne.Így valószínű csak kifogások sorozatát tálalja neked,hogy miért nem válik.
Tudom,hogy az érzelmek nagyon erősek tudnak lenni,de szerintem mindenkinek van lehetősége normális keretek között rendezni a dolgait ha akarja.És,ha már úgyis rossz a házasságom,ahogy a férfiak a szeretőiket etetik,akkor miért nem válik el?Főleg,ha úgy érzi újra kezdhetné az életét,boldog lehetne a másikkal?Talán,mert csak szórakozást talált magának,és nem a nagy szerelmet.De hát ha játszani akar,valamivel kábítani kell az áldozatát.
Hát nekem is volt egy hasonló példám, nem kívánom senkinek...én voltam a "szerető".. bár sosem akartam az lenni ez nem választás volt, hanem csak megtörtént.. mármint az egésznek érzelmi alapjai voltak. utána jött a többi..
sajnos nem is tudtam kimenekülni ebből a helyzetből és az elején a részemről még a csábítás esélye sem merült fel, mivel számomra tabu ha valakinek barátnője van, és ráadásul jóban is voltunk a lánnyal, de mivel együtt laktunk, én a barátnőm és ő a párjával...a végén mégis megtörtént a lehetetlen. beleszerettünk egymásba. külföldön voltunk és még együtt is dolgoztunk.. sosem fordult meg a fejemben hogy a "főnököm" és köztem bármi is legyen, de mégis lett. Szerintem úgy lett volna korrekt hogy szakít a barátnőjével, de nem tette mert mindig volt kifogása.. azt akarta elérni hogy a lány szakítson vele..nehéz volt mert el tudta vele hitetni(?) hogy minden rendben, és ő el is hitte, bár a kapcsolatuk nem volt valami felhőtlen.. de már 4éve együtt voltak, és bár mint kiderült volt hogy korábban majdnem szétmentek, mégis együtt maradtak.mert már 4 éve együtt vannak...? ki tudja.
közben a mi viszonyunk egyre kezdett komolyabbá fordulni és már egyre nehezebb volt mindkettőnknek, sőt mondhatom mindhármunknak.. de mivel senki nem mondott semmit mindenki hallgatott .., hogy miért? én úgy gondoltam nekik kell elrendezniük nem sürgethetem, kiszállni kiszállhatok de azt meg ő nem akarta, a lány ugyan egyszer rákérdezett de olyan képtelen helyzetben hogy akkor nem mondhattam neki semmit, a férfi meg természetesen hallgatott mert ugye lelkiismeret furdalása volt, és nem akart neki fájdalmat okozni... megvolt a taktikája hogy fogja ezt elérni..
furcsa dolgok ezek, de a végén megoldódott.. a lány gyereket várt rá egy év után, azután hogy végre szinte hivatalosan is szakítottak, a lány megkérte a fiú kezét, aki igent mondott... és ezután megfogant a gyerek, hogy miért fogadta el a gyűrűt? azért mert tartozásuk volt? azért mert nem akarta egyedül hagyni a lányt? azért mert a lány nem engedte el és folyamatosan meggyőzte hogy vele maradjon.. ? és én mindaddig csak türelmesen vártam, hogy megoldódjanak a dolgok, hát megoldóttak! A lány gyereket vár, és itt már nincs választás.. bár azt mondja engem szeret de látszólag a lány kap meg minden érzelmi támaszt tőle, míg nekem csak az a szó jutott hogy :szeret.
hát mindenki döntse el mi a jobb , de lehet hogy jobb ha az ember mellett csak kitartanak és nem szeretik mert ha ez a szeretet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!