Azt akarom, hogy vége legyen. Már nem birom tovább. De hogyan parancsoljak a szivemnek?

Hát én 1 évig szenvedtem a pasim után, aki dobott, aztán találtam mást akinek kisírhattam a vállán magam, de az nem volt az igazi, végül én dobtam.

Később találtam meg az igazi szerelmemet, akivel most már 6 éve együtt vagyunk, tökéletes harmóniában. Nem is tudnám elhagyni sosem, és egyelőre még ő is így gondolja, szerencsére :)

Egyik barátnőmet idézem: "Majd jön másik!"

Ez a három szó kevésnek tűnhet. És kicsit érzéketlennek. Főleg, ha nagyon szenvedsz. De nekem ez annyi erőt adott akkor. Mert tényleg csak erről szól. Nem kell ragozni a dolgokat, nem kell lelkizni. Sajnos az nem segít! Még az elején kisírhatod magad, de utána állj talpra. Jönni fog a következő, és a következő. Addig fog ez tartani, míg tényleg rá nem lelsz arra az emberre, akivel összekötheted az életed. Aki elhagyott, nem a megfelelő ember volt.

Hát nem elkeseríteni akarlak, de nem fog menni egyik napról a másikra. De meglátod idővel túlteszed magad rajta, teljesen elfelejted, annyira, hogy amikor meglátod már abszolút semlegesen érzel. Ha közbe akad valaki más, még könnyebben fog menni. Lehet ha egyelőre úgy érzed, hogy ez szóba se jöhet, de majd idő teltével változik a véleményed. Sok sikert!

18/L