Miért fogy a türelem, és hogy lehet visszaszerezni?

Ha nem történt valami rossz, tragikus a családban, kapcsolatban, ami kihathat az érzelmeidre, akkor szerintem ez a kiábrándulás jele sajnos. Én ugyanezt éreztem 2 exemmel is, amikor már nem működött semmi se jól. Hiába próbáltam javítani rajta és győzködni magam, hogy majd jobb lesz, de sajna ha már szó szerint idegesít a másik és szexuálisan is eltávolodok tőle akkor ott nagy a baj. Végén már nem tudtam hozzányúlni, és inkább véget vetettem a kapcsolatnak, mert ez így egyikünknek se volt jó.. Így 10 évvel később visszagondolva nem is voltam szerelmes egyikőjükbe se, csak fellángolás volt, ami ki is aludt hamar.

Keresd meg az okát magadban, hogy miért távolodtál el a párodtól? Mióta vagytok együtt? Történt-e valami rossz a kapcsolatotokban, életetekben mostanában? Munka/iskola, család rendben van-e, nem az hat ki esetleg rád?

Szereted-e őszintén? Vagy a rózsaszín felhő elszállt és rájöttél, hogy mégse illetek össze? Gondold át ezeket!

27N

Mert már megszűnt a lángolás, ami nem baj, normális, de kihunyni nem szabad hagyni.

Megszokásból vagy vele, de a lakáson, pénzügyeken kívül nem köt össze semmi, már a szeretet sem.

Ülj le vele, nyisd ki a szád, aztán döntsétek (ketten!) el, hogy szeretnétek-e folytatni, és ha igen, tegyetek érte.

Második vagyok: nálam műr akkor volt ez, mikor nem szerettem az exemet, és csak arra volt jó, hogy elűzze a magányomat - de hozzáérni pl. már nem tudtam, és nem is engedtem.

Fél évig szenvedtünk így, aztán szakítás.

Szerintem is szakítás lesz ebből, sok értelme nincs így folytatni. Valaminek kellett történnie, ha így megváltoztál, de miért ragaszkodsz akkor hozzá?

Ha már valaki irritál, idegesít meg agyadra megy, akkor az nem éppen a szeretet jele.