Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretem a barátomat, de nem szerelemmel. El kellene hagynom?
Sziasztok!
Még tizenévesen ismerkedtem meg a párommal, most huszonévesek vagyunk, szóval van már pár évünk ebben a kapcsolatban. Nem csak évünk, hanem rengeteg energiánk és odaadásunk is. El tudnám vele képzelni az egész életemet, ilyen férfira vágytam mindig is, aki figyelmes, stabil, megbízható, és akivel sok minden összeköt.
A gond csak az, hogy nem szerelemmel szeretem őt. Azt hiszem, soha nem is volt így. Én ettől még érzem, hogy valami összeköt minket, hogy lelki társak vagyunk, viszont egyre frusztráltabb vagyok emiatt. Úgy érzem, színlelem a szexet is, miközben csak arra tudok gondolni, hogy mennyire hiányzik valami olyan, amiről eddig csak másoktól hallottam. Az, hogy valakihez őrülten vonzódjak, hogy meglegyen a kémia, hogy a szex is fantasztikus legyen.
Nem tudom, hogy ez normális-e, hogy túl sokat szeretnék, és inkább örüljek, hogy sikerült ilyen pasit találnom, akiben tényleg ennyire megbízhatok. Ráadásul még mindig abban az időszakban vagyunk, mikor rengeteget változunk és csiszolódunk. Csak félek, hogy ennek nem lesz jó vége. Próbáltam már vele erről beszélni, voltak és vannak is hatalmas veszekedések, de nem enged el. Kizártnak tartja, hogy valaha is szétmenjünk, és én is ezt érzem valahol. De közben mégis nagyon frusztrál, hogy testileg nem kívánom.
Mit tennétek a helyemben? Esetleg akinek van tapasztalata, azt szívesen veszem. Nagyon el vagyok keseredve, mert minden energiámat arra fordítom, hogy ezt lerendezzem magamban, de folyton ellentmondásokba ütközök. Egyik megoldás sem jobb a másiknál...
válasza:Ment mindenkinek a zöld kéz, köszi. :)
Hasznos dolgokat írtatok. Mi is egyébként A kapcsolat vagyunk mások szemében, mindenki mondogatja nekem, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy így elsőre egymásra találtunk, hihetetlen, hogy már ennyi ideje együtt vagyunk, ők már túl vannak pár kapcsolaton, de mindent megadnának egy ilyenért. Emiatt tényleg szerencsésnek érzem magamat, de nyilván mindennek van előnye és hátránya is. Az a "baj", hogy nálunk nem romlott el valami véglegesen, amin sürgősen javítani kellene, egész egyszerűen van ez a szituáció, és kész. Nekem nem "viszket", ahogy egy másik privát üzenetben is megkaptam. Szerintem van abban igazság, amit a legutolsó kedves válaszoló is írt, hogy hiába mutatja azt a világ, hogy jaj nyugi találsz bármikor másikat, ez nem igaz. Ez van belénk ültetve, de én nem így látom. Egyszerűen nem tudok eldobni egy ilyen kapcsolatot, mert tudom, hogy ritkaság az ilyen férfi. Most ez vagy gyengeség, vagy erősség. Ezzel szemben meg van egy kis bűntudatom, mert néha azt érzem, hogy csak "várok" valaki másra, aki hátha eljön egyszer. Tudom, hogy ez nagyon idiótán hangzik, de lehet, hogy csak ilyen korszakom van éppen, nem tudom... lehet csak az érzi át ezt igazán, aki szintén tizenévesen jött össze a párjával, és hosszú évek után döbbennek rá, hogy jé, még csak huszonévesek vagyunk, még csak most kezdjük el igazán élni az életünket, de már túl vagyunk "mindenen".
válasza:Ez valóban egy nehéz döntés,én is ilyen előtt állok most,ismét.Leírom a tapasztalatom.
Az első kapcsolatom 2 évig tartott és mi is Az Ideális Álompár voltunk,bár rövidebb ideig tartott,mint a tiéd.Mikor 1 év után kicsit lecsillapodtak az érzelmek,mindketten elkezdtük érezni,hogy szeretnénk bulizni,élni,mert mindketten elsők voltunk egymásnak 17 évesen,és ugyan nem mondtuk ki szó szerint,de ki akartuk próbálni mással is.Ez az érzés egyre csak erősödött,míg végül nagy nehezen,többedik nekifutásra szakítottunk.Azóta is azt tartom életem egyik legnehezebb,de legjobb döntésének.Ugyanis utána jött 1 olyan évem,ami csak a bulizásról és kötetlenségről szólt és amellett,hogy hihetetlenül élveztem,rájöttem,hogy az első barátom abszolút nemis illett hozzám - csak akkor még nem volt viszonyítási alapom és bennem is az az érzés volt,hogy ha szakítok,biztos nem találok jobbat - de ez nem igaz.Ha akkor nem szakítok,nem ismertem volna meg a jelenlegi párom,akivel 2 hónapja vagyok együtt és egy nagyszerű ember(már van viszonyítási alapom és tudatosan próbálok partnert választani),a tenyerén hordoz...viszont,a dilemma: nem vagyok belé szerelmes és még mindig vonz a szinglilét.Úgyhogy,hiába,hogy nem terem minden bokorban értékes pasi,de el fogom engedni,mert az érzéseinket nem nyomhatjuk el örökké,nem csaphatjuk be őket,amikor már minden nap,egész nap azon jár az agyad,hogy "jó vele,de mi lenne,ha...?" Akkor előbb-utóbb úgyis ezekre a hangokra fogsz hallgatni és ez így helyes :) Én ezt hívom megérzésnek,amikor a tudatalatti kis manóid megsúgják,hogy mit kéne tenned,csak van,hogy eleinte nem akarunk rájuk hallgatni,mert pl ragaszkodsz a biztonsághoz és félsz elszakadni tőle.Pedig el sem tudod képzelni,milyen megkönnyebbülést ad,ha ettől a tehertől megszabadítod magad :)
Szóval,az én tanácsom: fiatal vagy,hallgass a megérzéseidre,mert azok nem csalnak.Van még a nagyvilágban nagyon sok értékes pasi,olyan is,akibe szerelmes is tudsz lenni.Sőt,most az lenne a legjobb,ha kicsit szingli lennél,engednél a kiváncsiságodnak,szórakoznál - ez nem bűn,mindenkinek szüksége van erre fiatalon.Persze,maradhatsz a langyosvízben is életed végéig,de mindig arra fogsz gondolni,"mi lenne,ha..?"
20L
válasza: válasza:Szia!
Úgy örülök, hogy rátaláltam a kérdésedre... Ugyanez a helyzet velem, minden mondatod, amit megfogalmaztál..
Húszon éves vagyok én is. Bennem is van ez a kis vívódás.. ÉS az idő ahogy telik, sem változik, szóval csak megy minden a saját medrében, de nem változik semmi.
Bennem is egy kis hiány érzet van csupán, én sem éreztem soha olyan szenvedélyes, nagy szerelmet, és bizony hiányzik... Minden amit írtál, rám is igaz, én is kiírhattam volna a kérdést.
Nálad történt azóta valami, mozdult valamerre a dolog?
(Nálam legalább annyi, hogy megemlítettem a páromnak ezt a dolgot, a kérdést, ami bennem van ezzel az egésszel kapcsolatban.. Bár nem tudom, ez mennyire haladás, nekem csak annyiból, hogy mert szólni neki róla.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!