Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretem a barátomat, de nem szerelemmel. El kellene hagynom?
Sziasztok!
Még tizenévesen ismerkedtem meg a párommal, most huszonévesek vagyunk, szóval van már pár évünk ebben a kapcsolatban. Nem csak évünk, hanem rengeteg energiánk és odaadásunk is. El tudnám vele képzelni az egész életemet, ilyen férfira vágytam mindig is, aki figyelmes, stabil, megbízható, és akivel sok minden összeköt.
A gond csak az, hogy nem szerelemmel szeretem őt. Azt hiszem, soha nem is volt így. Én ettől még érzem, hogy valami összeköt minket, hogy lelki társak vagyunk, viszont egyre frusztráltabb vagyok emiatt. Úgy érzem, színlelem a szexet is, miközben csak arra tudok gondolni, hogy mennyire hiányzik valami olyan, amiről eddig csak másoktól hallottam. Az, hogy valakihez őrülten vonzódjak, hogy meglegyen a kémia, hogy a szex is fantasztikus legyen.
Nem tudom, hogy ez normális-e, hogy túl sokat szeretnék, és inkább örüljek, hogy sikerült ilyen pasit találnom, akiben tényleg ennyire megbízhatok. Ráadásul még mindig abban az időszakban vagyunk, mikor rengeteget változunk és csiszolódunk. Csak félek, hogy ennek nem lesz jó vége. Próbáltam már vele erről beszélni, voltak és vannak is hatalmas veszekedések, de nem enged el. Kizártnak tartja, hogy valaha is szétmenjünk, és én is ezt érzem valahol. De közben mégis nagyon frusztrál, hogy testileg nem kívánom.
Mit tennétek a helyemben? Esetleg akinek van tapasztalata, azt szívesen veszem. Nagyon el vagyok keseredve, mert minden energiámat arra fordítom, hogy ezt lerendezzem magamban, de folyton ellentmondásokba ütközök. Egyik megoldás sem jobb a másiknál...
válasza:Annyira élvezem, amikor nők a kapcsolatukról vallanak: az első bekezdésben még el tudod vele képzelni az életedet, a másodikban már frusztrál az egész, még a szex is színlelt...
Te még magadnak is hazudsz?
válasza:"nagyon frusztrál, hogy testileg nem kívánom"
Ha eleve nem is szeretted, akkor mindig csak rosszabb lesz. Olyan mint egy kis lelki féreg, ami rágja a lelked, hogy mi lenne ha...
Mivel elsők vagytok egymásnak, így nehéz lesz tovább lépni, mert az félelmetes dolog, és a fenn álló helyzetet sem könnyű kezelni.
De meg kell adnotok az esélyt a boldogságra, mert ez színtiszta kompromisszum semmi több. Te az eszeddel érzed, hogy ő nagyszerű férfi, de ha nincs vonzalom, akkor élve temetted el magad egy kapcsolatba. Ahhoz meg túl fiatal vagy.
Én is nagyon élvezem, hogy ennyire egyszerűen meg tudsz mindent magyarázni. :) Bárcsak minden ennyire könnyű lenne...
Miért zárja ki egymást a kettő? Jó vele lenni. A szex sem rossz. Körülöttem mindenki szenved jobbra-balra a kapcsolatában, ez sem jó neki, az sem jó, mi pedig már stabilan kitartunk egymás mellett hosszú évek óta, és létrehoztunk valami különlegeset. Tényleg el tudok vele mindent képzelni. Tudod milyen ritka ilyen embert találni, akivel ennyi minden stimmel?
Mondom: lehet, hogy csak én akarok sokat. Nekem ő az első kapcsolatom, lehet ez is a gond. Nem tudom.
válasza:Az a baj, hogy nincs összehasonlítási alapod. Gondolom a jelenlegi barátod előtt nem sok pasival volt dolgod, így van benned egyfajta hiány, hogy mással milyen lenne, hiányzik a nagy lángolás stb.
A te életed, más nem tud erről dönteni, de leírom a véleményem, meg a tapasztalatom így közel a 30-hoz és jó pár barátnő után:
Az a baj, hogy amire te vágysz az egy mulandó dolog, mindenkivel el fog múlni a kezdeti nagy szenvedély és kémia, utána marad egy ideális kapcsolat esetén a szeretet és az összetartó kapocs mint a közös célok, gyerek stb.
Megtehed azt, hogy most szakítasz és keresel majd mást, megpróbálod kiélni a vágyaidat, de nem olyan egyszerű ám normális hozzád illő partnert találni, akivel hosszútávon is működik a dolog. Lehet, hogy lesz olyan akitől az elején megkapod a nagy lángolást amire most vágysz, de egy pár hónap elteltével mikor ez alább hagy majd rájössz, hogy éppen ezzel a pasival nincs közös jövőd, mert mikor lehull a rózsaszín köd csak paslogsz, hogy mennyire nem egy világ vagytok. Lesz aki kihasznál, óhatatlanul lesznek pofára esések, megismered a keserű realitásokat. A végén meg majd visszasírod ezt az embert akit most elhagytál. Ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége úgy 99%.
Hangsúlyozom a te életed, neked kell dönteni, lehet éppen szerencséd lesz és olyan valakit találsz akivel a jelenleginél is boldogabb leszel, de nem ez a valószínű. Lehet szükséged van arra, hogy kiéld magad és pár év múlva újra dolgotok lesz egymással ki tudja. Én a saját tapasztalatom írtam le, voltam ilyen cipőbe mint te, jó darabig nem találtam a helyem utána, sok csalódás és pofára esés ért a párkapcsolatok terén, mert anno nem tudtam értékelni és megbecsülni azt ami megadatott.
Pontosan, tök jól összefoglaltad. Nem volt még mással dolgom, és szoktam ezen is merengeni. Az az igazság, hogy sok férfi vesz engem körül a munkámból kifolyólag, sok fiú haverom is van, és nem kevesen be is próbálkoztak nálam így az elmúlt években. De ahogy nagyon megfigyeltem másokat, egyikük sem volt olyan, mint a párom. Voltak köztük borzasztó jóképű, vicces, karizmatikus, gazdagabb férfiak is, de nekem ez semmit sem jelent. Nem érdekel. Gondolatban mindig visszajutok a barátomhoz, és arra gondolok, milyen jó lesz vele gyereket nevelni (kaptam pár privát üzenetet, egyikük azt írta, úgyis megbánom 2-3 gyerek után).
Lehet annyi az egész, hogy túlságosan fiatalok voltunk, mikor megismerkedtünk. Mondhatni azt is, hogy együtt tapasztaltunk ki, együtt oldottunk meg mindent, és fedeztük fel, milyen is egy komoly, erős kapcsolat. És igazad van, én is azt érzem, hogy csak visszasírnám őt. Nem a hibái a gond, tudom józan paraszti ésszel, hogy mindenkinek megvannak a maga hülyeségei. De benne még ezeket is szeretem. Egyszerűen csak kíváncsi lennék, milyen az, mikor "megőrülök" valakiért.
Köszönöm a hosszú választ!
válasza:Saját történet. Mi a párommal elsők vagyunk egymásnak. Nekem még kb. a csókszüzességemet is ő vette el. De én odáig meg vissza voltam érte. Szerelmes vagyok belé, hatalmas energiákat adott ez nekem. Rajongtam érte.
Már 7 éve együtt vagyunk, most már harmóniába és békébe. Valamelyest lanyhult azt az őrült hajtás amit a szerelem képes művelni az emberrel. De! az nem jelenti azt, hogy nélkülözzük ezt a lángot. Mert bár nem állandóan ég a kandallónk, a legtöbbször csak izzik a parázs, de be tudunk gyújtani egymás alá, ha kell.
Ha hiányolod azt a lángoló szerelmet, akkor én azt mondom, hogy keresd meg. Keresd meg, mert egy tál langyos leves nem ér fel a forró kásával. A kompromisszumok is úgy születnek, hogy az ember megél dolgokat és idősebb korába belátja a bohóságát, meg azt, hogy mégse kaphat meg mindent. De más dolog mások bölcsességét betanulni és hinni, talán így van talán nem. És más az amikor saját bőrödön tapasztalod meg az életet és a végén a saját belátásod vezet oda, hogy kompromisszumot köss.
Lehet, hogy jó fiú, kedves fiú, komoly fiú. De ha érezted mellette soha a rajongást, az igazi szerelmet, az már most hiányzik... mi lesz később? Sőt! Mi lesz ha már lesz 3 gyereked és akkor jön a szerelem? Na az lesz az igazi szívás, és Shakespeare drámába illő szenvedés!
válasza:ez nagyon nehéz kérdés, és nagyon megértelek, hogy dilemmát okoz neked. nem tudom, hány éves vagy, mert az se olyan mindegy, hogy 21 vagy 28.
nekem volt olyan kapcsolatom, ahol megőrültem a másikért, és a szex is nagyon jó volt, de amúgy kikészítettük egymást, lelkileg megviselt a kapcsolat, egyszer fent, egyszer lent. a mostani barátommal meg nagyon jól és bensőségesen megvagyunk, de a szex pedig nem olyan őrjítő. nekem is hiányzik.
de ez a biztonság, amit itt megkapok, szintén hiányozna, ha elveszne. és még sosem éreztem magam ennyire biztonságban egy kapcsolatban.
ez nem azt jelenti, hogy a biztonság és a szenvedély között mindenképpen választani kell.
viszont nagy bátorság kell ahhoz, hogy a jót, ami már a tiéd, eldobd a bizonytalanért.
ha minden nap ezen őrlődsz, akkor azt komolyan kell venni, nem kell elhessegetni a benned felmerülő kérdéseket.
Csak te tudhatod, megvan-e benned az a bátorság, hogy válts, és vállald a döntésed minden jó és rossz következményét.
Köszönöm a válaszokat!
Tényleg mindenki máshonnan közelíti meg, ahogy látom, de lényeg a lényeg, nekem kell dönteni a végén úgyis. Egyébként nemrég lettem 24 éves, és bár egyrészről már korán érett voltam, komolyabb, mint sok más lány, másrészről csak 1-2 éve kezdtem azt nagyon érezni, hogy basszus, szeretnék élni. Ha értitek, mire gondolok. Nem kiélni szeretném magamat, nincs szükségem arra, hogy hetente mással feküdjek össze, egyszerűen csak hiányzik valami plusz. Csinálgatunk kisebb programokat, nem hanyagoljuk el egymást, és tényleg minden bensőséges, mint ahogyan legutóbbi válaszoló is írtad. Csak hát nem tudom... lehet az a baj, hogy a legelején sem volt ez a nagy szenvedélyes megőrülés a részemről. Másrészről lehet furán fog hangzani, de most, hogy ennyire kiismertem, sokkal jobban szeretem és rajongok érte, mint évekkel ezelőtt. Emiatt nehéz az egész...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!