Naiv dolog azt hinni, hogy ha ertem elhagyja a terhes feleseget, akkor velem nem fogja megtenni (ha ugyanilyen helyzetben leszek vagy mar lesz gyerekunk), ha igazan szeret?

Nagyon naiv vagy, igen. Elvakít a szerelem, és nem látsz tisztán.

Adva van egy pasi, akiben semmi felelősség érzet nincs. Teherbe ejt valakit, és családot ígér neki, miközben nem akar tőle semmit? -> Felejtős

Gyereket vállal valakivel, mert annyira nagy a szerelem, de kilenc hónapot nem bír ki a nagy érzelem. -> Felejtős

Sőt, szerintem már akkor naiv vagy, ha lehiszed, hogy elhagyja érted a terhes feleségét. Egyszerűen arról van szó, hogy a doki letiltotta az asszonyt a házaséletről, és kell valami szo.pógép, ami nem pénzbedobós. Sokkal olcsóbb előadni, hogy milyen rossz a házassága, már félig el is váltak, szex sincs régóta, a terhesség is véletlenül jött össze, sőt a gólya hozta.

Te meg elhiszed, becuclizod, és reméled, hogy el fogja hagyni érted a felesését, melletted pedig ki fog tartani ez a jellemes, kitartó, hűséges jellem, ez az igazi apák gyöngye és férjek példaképe...

A karmában pedig nem kell hinni, akkor is megkapod a magadét az élettől, ha nem hiszel benne.

Kezdve azzal, hogy TE pontosan tudod, hogy a pasi egy hűtlen sza.r alak, és valahányszor a lábát kiteszi a házból, azon fog járni az eszed, hogy vajon kihez megy. Turkálni fogsz a telefonjában, nyomozgatsz utána, féltékenykedsz, hisztizel.

Mert azt senki nem hiszi el, hogy teljes bizalommal fogod kezelni, mikor rendszeresen eltűnik pár órára valami kifogással, mondjuk hogy meglátogatja a gyerekét, vagy az anyukáját. TE is tudod, hogy hányszor ment el hozzád dugni úgy, hogy otthon úgy tudták, hogy az anyjánál van. :)

Önmagában nem a szerelemmel van a gond... hanem az, hogy a szerelmet emeled ki és rendeled mindenek alá.

Pedig van egy még az általad megélt szerelemnél is nagyobb áldozat: a kisded. Ok a férfi nem érdeklődik a terhes a felesége iránt. De a gyereke és közte erősebb a kötelék, mint te és a férfi között 10 életen át tartó nagy szerelem.

És ez a helyzet azért rossz, mert a nő a terhessége alatt és a terhesség utáni időkben a legsérülékenyebb. Mint testileg, mint lelkileg. Egyszerűen görénység magára hagyni ilyenkor. És főleg a saját gyerekét elhagyni "mert ő szerelemes". Na bumm. És lesz is még párszor élete során. A gyereke viszont ez az egy van és megismételhetetlen még ha születik 20 másik is.

Nem a szerelmed a baj, az a baj, hogy nem vagy teikntettel másokra.

Én azt tenném ilyen helyzetben, hogy elbeszélgetnék a férfival, miért hidegült el az asszonytól. Egyrészt te is rájössz mi nem volt ok a kapcsolatban, másrészt lehet rájössz, hogy egy felszínes p..cs. És egy dologban mindenképp támogatnám: hogy jó apja legyen a gyerekének... ami eleinte egész biztos a "szerelemünk rovására menne". De a gyerek nem maga kérte az élete és biztos hogy jobb embert választott volna apjának. De most már késő bánat.

Noblesse sok igazságot mondott.

Adva van egy házaspár, akik épp gyermeket várnak. Normális nőnek ez a legszentebb dolog, és eszébe nem jutna belerondítani ilyen helyzetbe. Aki viszont képes erre, az olyan szinten gerinctelen senki, hogy arra nehéz pontos szavakat találni.

Másrészt: a pasi azért vette el feleségül a nőt, és azért csinált neki gyereket, mert azt hitte, hogy neki ő lesz a nagy ő. És még a gyerek sincs meg, már tönkrement a házassága. Ami nem csoda, ha a terhes felesége mellett szeretőt tart, félrelépeget, és a lelépésen gondolkodik. Normális férj ilyenkor hajnal kettőkor rohan el decemberben eperért, mert a kismama megkívánta, és könnyes szemmel csodálja lelkéből kiszakdt magzatát, ahogy mocorog az ultrhangon, este pedig úgy alszik el, hogy a felesége pocakján van a keze, nehogy lemaradjon egy rúgásról is.

Mondom, normális férj.

Mindenki úgy cseszi az életét, ahogy akarja. Ha neked olyan férj kell, aki a házasság legszebb időszakában is idegen pi.na után kajtat, tojik a terhes párjára, és a leendő gyerekére is, és mindent képes felrúgni, mert valaki bekerült a képbe, akkor lelked rajta. Neked lesz rossz, nekem ettől nem lesz se jobb, se rosszabb.

Csak aztán nem kell fél év múlva telebőgni a kispárnát, hogy téged is megcsalt, becsapott, és otthagyott terhesen.

Mert ennyi ésszel gondolom az lesz az első gondolatod, hogy jól teherbe vereted magad, mert akkor jól meg fogod egy gyerekkel egy életre. :)

Nézd, én elég megengedő vagyok és el tudom fogadni, hogy ha két embernek nem jön össze ez a kapcsolatosdi, akkor jobb külön utakon folytatni, és még azt is el tudom képzelni (sőt, láttam rá példát is), hogy valaki házasként találja meg az Igazit, és mással jobban működik majd a kapcsolat...

De ez nem az a helyzet, mégpedig a feleség terhessége erre a bizonyíték. Ha az asszony terhes, akkor az vagy arra utal, hogy nem ilyen olyan régen még dúlt köztük a szerelem és rövid idő alatt hűlt ki, vagy pedig roppant felelőtlenül már eleve rossz kapcsolatban vállaltak gyermeket. Bármelyik áll is fenn: ez a férfi semmiképpen nem tekinthető érzelmileg érettnek és tartós, harmonikus kapcsolatra alkalmasnak.