Normális hogy nem akar eljönni hozzánk?

Sziasztok!

Már kb egy éve vagyunk együtt a barátommal,egy egyetemre és egy szakra járunk,így ismerkedtünk meg.

Szerencsére így szorgalmi időszakban majdnem minden nap tudunk találkozni,ezért hálás is vagyok. A probléma mindig a "nyári szünetben", vizsgaidőszakban áll fent.

Barátom volt már nálunk a nyáron,de csak másfél napra és azt is nagy rábeszélések árán tette meg.

Ő nem szeretné,hogy elmenjek hozzájuk,családi okok miatt,ezt el tudom fogadni nagyjából.

Azonban hozzánk ő továbbra se szeretne jönni. Most,már mindketten letudtuk a vizsgáinkat,otthon vagyunk,így kb 150km választ el minket,de vonattal nem olyan sok idő lenne. Akárhányszor felvetem,hogy eljöhetne,nemet mond. Volt itt nálunk egy bál,amire szerettem volna elmenni vele,de azt is lemondta,mert otthon szeretne lenni. Értem én,de max egy napról lett volna szó,és mehetett volna haza.

Így most,hogy nem jön,egy hónapig nem fogunk találkozni,de másféle módot se ajánlott fel hogy találkozzunk.

Mikor felvetettem neki,azt mondta ne duzzogjak.

Nem találkoztam még sem a közeli barátaival,sem a szüleivel.

Nyáron lesz unokatestvérem esküvője,megkérdeztem eljönne e velem,kitérő választ adott az alól is.

A szüleimmel jó a kapcsolata,jól megvannak.

A kérdésem az lenne,hogy én reagálom túl ezt a helyzetet? Sajnos hajlamos vagyok erre is,ezért kérdezem... de miközben hajtogatja,hogy én vagyok a mindene,nem ezt érzem,és ezzel sem ezt mutatja ki. Vagy ne várjak el ennyit tőle,végülis találkozunk évközben,kb minden nap,de pont ezért hiányzik ilyenkor csak még jobban.

Én csak szeretném,ha azt látnám rajta,hogy szeretne látni és szívesen eljönne hozzám,ha ez azt jelenti,hogy találkozhatunk,főleg úgy,hogy van ideje is rá,hisz nem kell tanulni se.

Én reagálom/durcázom túl?

Köszi szépen a válaszokat!