Miért nem akar eljönni hozzánk?

A barátom már ismeri a szüleimet. Egy nagyon jó fej társasági ember. Minden rendben van vele. Külsőleg belsőleg. Keres mindig beszélünk telefonon és találkozunk, ahogy kell. Ismerem a barátait mindenkit. Bemutatott azoknak aki neki fontosak a szüleit is beleértve. Komolyan gondolja..úgy érzem DE...

valamiért még nem volt nálunk. Én már sokszor voltam nála, de ő ott egyedül lakik és néha jár haza a szüleihez. Munkám miatt még nem tudtam vele hazamenni a hétvégén, de már hívott. Eddig én mentem hozzá, de amikor mondom neki, hogy jöhetne hozzánk akkor kifogások. Fáradt vagyok, holnap megyek dolgozni. Én is megyek dolgozni másnap mégis eltudok vagy inkább eltudnék hozzá menni (nem valószínű, hogy elmegyek, mert belefáradtam). Persze nála ketten vagyunk. Attól még hozzánk is el lehet jönni. Tudom nem ezen múlik, hogy szeret e vagy sem. Hiszen minden jel arra mutat, hogy érdeklem. Belefáradtam és úgy érzem elkapattam ezzel, hogy én mentem hozzá. Tuti rá fogok kérdezni, hogy mi a probléma, mert nem vagyunk

már gyerekek. Csak mégis ezt valahogy nem értem és nem is díjazom. Szerintetek is az lehet, hogy nem nekem kellett volna elmenni hozzá mindig?