Mit gondoltok ebben a helyzetben? Jogosan esik rosszul ez az egész?

A párommal távkapcsolatban vagyunk sajnos(200 km), márciusban tervezünk összeköltözni. Utoljára kb. 1 hónapja találkoztunk, mert sajnos elég nehezen megoldható. Szülinapom van, amire meghívtam az egyik jó barátnőmet, és megjegyeztem páromnak is, hogy mennyire sajnálom, hogy nem tud eljönni, de leszögezte már az utolsó találkozásunkon is, hogy valszin nem fog tudni, meg egyébként sem akar hozzánk eljönni a szüleim miatt sem(nem szimpatikusak neki, megvannak egymás mellett, nincs semmi utálkozás vagy ilyesmi, de nincsenek túl jó viszonyban). Persze én ezt megértettem. Egy másik ismerősének a születésnapja lesz közben, amire ugye beigérkezett, hogy elmegy, mivel hozzám nem tud.

Ma is mondtam neki, hogy mennyire sajnálom, hogy nem tud itt lenni, és azt mondta, hogy sajnálja, hogy nem beszéltük ezt meg rendesen, mert lehet mégis eltudott volna, meg elviselte volna a szüleim is ebben a pár napban, mert hosszú hétvégéje lesz és ráért volna hétfőn hazamenni,de én nem is hívtam konkrétan, meg már beigérkezett máshova, úgyhogy nem. Nekem ez hirtelen nagyon rosszul esett és elégé kiborultam, mert már nagyon hiányzik, sok volt ez az egy hónap és lehet, hogy március végéig nem is tudunk találkozni, erre itt lett volna egy lehetőség és nem lesz belőle semmi. Az meg így külön rossz, hogy máséra elmegy.Ti mit gondoltok erről? Jogosan esik rosszul, vagy csak túlreagálom? Hiszen elbeszéltünk valamilyen szinten egymás mellett, de én nem is gondoltam, hogy élne ez az opció, hogy eljönne, ezért nem is hívtam konkrétan.:( Picit most olyan érzés van bennem, mintha a másik szülinapon szívesebben lenne ott, mint az enyémen, pedig tudja, hogy meddig nem fogunk még találkozni.:( Persze azt a részét is megértem, hogy a másikat is gáz lenne ilyen hírtelen lemondani.:S