Ha szereted a barátnődet, hagynád hogy ilyen helyen lakjon?

Közös albérletet felmondtuk,sok tartozás felhalmozódott,1ütt nem tudtunk volna menni sehova,és hogy lényegesebben kevesebbe kerüljön a lakhatásunk,és az előzőt tudjuk rendezni,így ő az ismerőséhez ment(nagyon szép lakás),némi pénzt kell neki fizetni érte,én ismerőshöz/rokonhoz nem tudtam,gyorsban 1 szobát kellett kivennem,ez az 1 volt,nagy nehezen találtam ezt is,telefon,és szemle nélkül megérkeztem a pakkommal,úgy voltam vele valahol kell aludni h tudjak járni dolgozni.Röviden a mostani életterem : nem egészséges,katasztrófa.1ház alagsora,ami nagy tér,de 3/4 része tele van zsúfolfa,mint egy tárolóban régi,koszos,büdös bútorokkal,régi lakók itt hagyott ruháival,tárgyaival,ezer zsák,pókok,rések a téglák mentén,konyha nincs,ami van gáztűzhely,nem működik,tiszta kosz,egy ujjal nem érnék hozzá,az én kis elszeparált részemen egy kis kanapén alszok,befért pár ruhám,egypár cuccom,van egy régi hűtő,amit órákig sikáltam,az ajtóm nem zárható,a tulaj simán bejárkál az előtérbe néha ha éppen pakolászik.Csövek mennek mindenhol,1dül a padlót tudom tisztán tartani,az szépen felmosható,de ránézésre olyan az egész mint egy igazi igénytelen kupleráj,amit én ki se mernék adni.Még az első napon egyszer látta a barátom,kiakadt milyen hely ez,sürgősen el kell innen költöznöm,nem fog itt hagyni,ehhez képest eltelt 3 hét,esedékes lenne hogy megoldjuk ezt a gondot,mert a következő havi pénzt ide nem akarom már kifizetni,egy fillért sem ér,írom neki hogy utálok itt lenni,stb,1 szavas válaszai vannak,"értem",és hasonlók.És ezen nagyon elgondolkoztam.Ő egy nagyon jó kis lakásban tengeti napjait,onnan megy dolgozni,neki nem kell megbírkózni ilyen körülményekkel,nekem minden nap egy depivel vegyített életérzés,és lazán megkérdezi hogy na mi újság van,miközben minden lelki erőmet össze kell szednem,hogy normálisan bemenjek dolgozni nap mint nap,nem mutatva hogy milyen gondjaim vannak.Tudom hogy ő se akar ott maradni,nem azért ilyen mert hiper-szuper helyen van,azt érzem,mintha élvezné a vergődésemet.Nincs is kedvem már írni neki 1-2 mondatnál többet,olyan mintha cserben hagyott volna,aztán 3 éve vagyunk már együtt.Igaz h csak 3hét telt el,de ha annyira szeretek valakit,nem így viselkednék,jól érzem ezt ? Tudja h szinte csak szendvicset,hasonlókat eszek,és rohadtul nem zavarja,20 perc távolságra lakunk.Ti mit csinálnátok ? Az igaz h az én döntésem volt hogy idejövök más híján,meg tudok aludni valahol legalább,de ezt a hozzáállást nem fogom tudni elfelejteni.