Összejöttünk és egyre kevésbé érdekel. Miért van ez? Most mit tegyek?

Sokáig csak plátói szerelemben éltél, és most hogy megkaptad már nem vágysz rá. Esetleg nem olyan mint képzelted?

Sajnos vannak olyan vágyak, álmok amik addig jók, míg az ember át nem éli. Most vagy velemaradsz még egy kicsit hátha változik a véleményed, vagy szakítasz még jobban bele nem bonyolódtok

Nálad korábban kezdődött a rózsaszín köd és mostanra felszáll lassan és már nem elérhetetlen, ami a vadászösztönt, a szépségét fenntartja a dolgoknak. A legtöbbször az ilyen hirtelen fellobbanás pont nem tartósság hírnöke. Én is átestem ezeken.

Fenntartható a szerelem, de nem a ködös időszak, mi 4 éve vagyunk együtt, nem változott semmi az első nap óta, max a szex lett kevesebb az eltérő meló miatt (heti 2kb), de ugyanúgy várjuk egymást mint amikor megismerkedtünk, minden percet hogy beszéljünk, nem változott semmi, sündörgés és társai :D. Nálunk viszont nem volt rózsaszín köd, ilyen magával ragadott dolog: megfogott, éreztem hogy egyezzünk, ugyanúgy érzünk, 2 hónapig barátokként ismerkedtünk és mindketten a realitás talaján maradtunk amikor összejöttünk, lehet nem volt perzselő és rózsaszín, de nem is hiányzik, mert abból nagyobb arconcsapás a józanító csökkenő kémia, amit korábban átéltem.

Nekem volt hasonló élményem. Párommal mi évekig voltunk barátok, mielőtt összejöttünk. Mi mondjuk elég viharos körülmények között találtunk egymásra végül, de a lényegen nem változtat. :) Mikor összejöttünk, hirtelen sülve-főve együtt voltunk, azt éreztem, hogy ő rajong értem, és valahogy bennem ez pont fordított hatást váltott ki, mint kellett volna. Kb másfél hónap után azt éreztem, hogy ez sok, mégse kell, miért nem olyan most, mint mikor barátok voltunk, nem jó... Én mondjuk nem tudatosan elég keményen martam is el magamtól, mire ezt felismertem. Nekünk akkor az tett jót, hogy kicsit változtattunk a randik ritmusán (nem volt természetes a mindennapi együttlét), meg ő sokat járt haza vidékre a szüleihez, így tulajdonképpen ritkábban találkoztunk. Nekem ezek tök jót tettek, mert ha visszajött, minden alkalommal rájöttem, hogy mennyire hiányzott valójában. :) Én saját magamban rendeztem le ezt a dolgot, neki nem mondtam el, bár bizonyára a viselkedésemen érezte a dolgot. Egy idő után valahogy ez a rossz érzés elmúlt. Két éve együtt vagyunk. :)

Igazából ezt magadban tudod letisztázni te is. Az a fajta rajongás, amit a kapcsolat előtt éreztél, nem fog visszajönni, de ez viszont nem rossz. Az nem "rózsaszín köd", hanem "reménytelen ábrándkép" volt. Lehet, hogy jót tenne, ha nem dongana ennyire körbe (kb. lenne esélyed rájönni, hogy hiányzik-e ez a fajta rajongás), de ezt nyilván elég nehéz kivitelezni, mert nem vághatod az arcába, hogy lécci lépj le egy hétre...

Mindenesetre én a helyedben nem adnám fel, az is lehet, hogy csak szokatlan ez a fajta kapcsolat. :) Adj időt magadnak, hogy "megszokd a jót", aztán lehet magától elmúlik. :)

Dejó, hogy rátaláltam erre a kérdésre... nekem pont egy ilyen érzelemvámpírq'rva tette tönkre az életemet legalább másfél évre.

Határozott, kemény, egyedülálló férfi voltam. "Barátok" voltunk egy társaságban, de nem akartam tőle semmit, nem az én világom volt, annak ellenére, hogy rendkívűl jó nő volt. Soha senki nem utasította még vissza. Én voltam az első, aki nem talpnyalója voltam, hanem flegmáztam vele és lerántottam a földre az öntelt királykisasszonyt.

Csak sajnos egyre jobban beleestem, megbabonázott az illata és úgy a lénye. Összejöttünk, nagynehezen... a többit kitalálhatjátok. Ahogy elkezdtem vele kedves lenni, figyelmes és érdeklődő egyből fordult a kocka. A végén kiszeretett, elmúlt a kémia... mintha ezt a kérdést rólam írtad volna.

Csak ennek sok éve volt már. Azóta se jöttem helyre, mert magamba és a nőkbe vetett hitem tette tönkre. Nem tudok már megbízni egyetlen nő érzéseiben sem, kereken 6 éve.

Gratulálok, sikerült egy kérges fatörzset kinevelni.

Ez a nőkre jellemző, érzelmi kihasználás és instabilitás + az hogy sohasem tudjátok mit akartok igazából... mi férfiak inkább vadászunk, leöljük a vadat gyorsan. Ti meg mérgézve hagyjátok fél évig szép lassan elvérezni.