Van értelme olyan kapcsolatot folytatni, ahol elhangzott az, hogy "jó ideje nem érdekel amit mondasz", illetve csak telefonnyomkodás közben áll szóba velem?

Milyen érdekes... a kérdést olvasva eszembe jutott, hogy régen mennyivel másabban álltak egymáshoz az emberek. Beszélgettek, odafigyeltek egymásra. Persze akkoris voltak kivételek, akik megtalálták a menekülőutat, de azért több volt a személyes kommunikáció az egymásra odafigyelés.

Most vagy régen volt ennyi álságos ember és mivel nem volt más választása ezért tölött több időt azokkal akiket szeretett vagy a mai világban fordultak ki az emberek ennyire magukból, hogy egy retkes telefont vagy számítógépet többre értékelnek attól, hogy valaki ott van mellettük...

Amúgy válaszolva a kérdésedre, én biztos nem könyörögnék senkinek, hogy figyeljen oda rám, vagy érdeklődjön.

Biztos hagynám a francba.

Ez tipikusan az, akinek ott van a társ, nem tud vele mit kezdeni, uncsi, akinek meg nincs az meg már azt kérdezgeti, hogy mi értelme az életének egyedül...? :D

..hát fura az élet... :)

Tudtam, hogy előjön itt ez a régiszépidők duma.

Erre csak ennyit:

[link]