Iszonyatosan összetörte a szívem és nemtudom túltenni magam rajta. Mindent megtettem már de tényleg :w Létezik ez? Ennyi idő után is? De meddig még?

Az első barátommal egy táborban ismerkedtem meg júliusban, de augusztusban szakított. Én iszonyatosan szerettem/szeretem. Ő 12-es, én meg most 10. Aztán sulikezdéskor olyan félreérthető smseket írt, hogy aszittem, megint akar valamit... de nem, nem akart. Úgy éreztem magam, mint akivel másodszorra szakítottak. Élőben is beszélgettünk közben. AZtán decemberben megint írt, februárban is. Örültem, hogylegalább jó barátok vagyunk.

Most áprilisban meg annyira jól egyeztünk, mint még soha. Minden este írt nekem, volt kb 220 sms-e amiből 140-et nekem küldött el... csengetni is kezdett, pedig mikor együtt voltunk, akkor sem csengetett... annyira boldog voltam. Élőben is beszélgettünk. Aztán bumm, elkezdett beszélgetni az osztálytársnőmmel, én hiába kértem a lányt, hogy hagyja őt, mert szeretem, de ő konkrétan egy ***, mit is vártam tőle... Aztán most mi lett?? az exem beleszeretett, de a csaj nem akar összejönni vele. Az exem ezért engem okos, múltkor felhívott, durván leordította a fejem. Annyira fájt... Jóban voltunk meg minden, most meg még beszélni sem akar velem. Minden nap egy csomót sírok miatta, pedig már 9 hónapja szakított, ami nagyon hosszú idő.

Nem tudom felfogni, hogy hogy szerethetett bele egy olyan lányba, mint ez a ***? mért jobb, mint én? mr volt legalább 3 pasija, tesómmal is járt 3 (!) napig sés azalatt is megcsalta.. volt, amikor több pasivaljárt egyszerre. ÉN ezt hiába magyaráztam az exemnek, ő csak védte, és mondta, hogy megváltozik. Na persze... Annyira fáj, hogy egy olyanba beleszeretett, belém meg nem. Iszonyatos ez az érzés. Néha azt kívánom, bárcsak ne élnék már....A legjobban az fájt, hogy kideülrt, hogy a táborban, ahol összejöttünk, ott is jobban tetszett neki ez a ***, csak hát ő nem volt ott, jó voltam én is... annyira fáj...pedig én úgy örültem, hgy az exem, aki 18 éves, nem csajozik soha.... 4(!) év alatt én voltam az egyedüli barátnője(!). Alig érdeklik a csajok. És pont ez a csaj, akit legjobban utálok!! A viselkedését, mindent. Utálom! Őjobb neki, mint én... ezt nem tudom, mikor heverem ki... már csak abban bízok, hogy nyáron valahogy sikerül kiszeretnem belőle, mert többet nem fogom látni, lehet hogy soha...elballag, egyetemista lesz... addig is van 1 hónap, de nem tudom, hogyan fogom kibírni. Egyszerűen nem vagyok képes felfogni azt, ami történt. Leső barátom volt, és oylan mély nyomot hagyott bennem. Azóta senkivel sem jártam, mert mindenkit hozzá hasonlítottam, és hogyha valamiben is különbözött, már nem érdekelt...pedig sok esélyem lett volna. Az egyedüli fiú, aki talán elfeledtette volna velem Őt, az az osztálytársam lett volna. De nem jöhettem össze vele, mert az egyik barátnőmnek az exe, + még barátnője is volt, sőt az exemnek is a legjobb barátja (tudom, bonyolult). Nagyon tetszettem neki és egyszer smároltunk is, és megígértem, hogy talán jövő iskolai évtől lehetnénk együtt mert tényleg tetszett nekem....de most megint visszament a barátnőjéhez, szóval ott sincs semmi esélyem...ezek a fiúk t ö n k r e t e t t e k.

Együttérzek vele, és remélem, mindketten mielőtt kigyógyulunk ebből a lelki betegségből, amely minden más fizikai betegségnél...:(

hú utolsó, ez jó hosszú volt..

Sajnállak:(

Jah hát bocsi, tényleg hosszúra sikeredett...

Csak teljesen le vagyok törve... ha megnézem a képeket, amiken együtt vagyunk, sírok... ha olvasom az sms-eit, akkor is... nem voltam képes egyet sem kitörölni. Legalább 600 van és full a memória meg minden de nem vagyok képes :/