Szerintetek nekem rossz a hozzáállásom?

A kapcsolatunk során eddig szinte mindent én fizettem. Fiatalok vagyunk, ő végzős, csak zsebpénzen él. Én a zsebpénzemen és az ösztöndíjamon. Nyáron meg mindketten dolgozunk. Sokkal jobban állunk anyagilag, legalábbis a családom, én azért egy közepesnek mondható fix havi összeget kapok az egyetemi távollétemre+ az ösztöndíjam. Őket az átlagosba sorolnám, szóval nem az van, hogy annyira megszorultan élnének. Szóval az a helyzet, hogy mondtam neki, hogy szeretnék elmenni a nyáron nyaralni.(Idén nyáron elvittük a családdal, nem kellett semmit sem fizetniük, nincs is ezzel baj.) De most úgy szeretnék, hogy csak mi ketten. Úgy tervezem, hogy minél kisebb költséggel menjünk. Na és itt jön a baki. Én folyamatosan gazdálkodom, hogy ide-oda el tudjam vinni(sokszor még egy köszönömöt sem kapok), a karácsonyi pénzemet is lekötöttem. A szülinapi és névnapival is ezt tervezem. Tulajdonképpen nélkülözök, azért, hogy legyen 1 közös nyaralós hetünk. Mellesleg szeptember óta gyűjtögetek, szerintem júniusra összejön körülbelül 200 ezer forint. És az itt a baj, hogy neki meg sem fordul a fejében, hogy legalább egy kicsit is gyűjtsön rá. Én már azt sem bánnám, ha mondjuk az 5-10%-át ő állná. Úgy gondolom, hogy 1 év alatt simán össze tudna annyit gyűjteni. De eszébe sem jut, mindig mondja, hogy nem tudja miből, de azért napi szinten a mekiben és egyéb gyorséttermekben kajál a barátnőivel. Azok a kommentelők, akik azzal jönnek, hogy apuci anyuci pénzéből könnyű eljutni ide-oda, ne is írjanak, mert szerintem elég korrekt az én részemről, hogy képes vagyok még az egészet is kifizetni és csak azért várnám el azt a minimális összeget, hogy érezzem, hogy fontos neki, hogy én képes vagyok hónapokig gyűjtögetni miatta és nem akarja, hogy az egészet nekem kelljen állni.