Baj, ha én nem "parázok" az érettségitől? Vagy rossz a hozzáállásom a tanuláshoz?

22 éves vagyok, távos suliban tanulok (van egy egy éves babám). Tavaly már tettem előrehozott érettségit angolból és társadalom ismeretből, mindkettő 90%os lett. Mondjuk én ezekre nem tanultam valami sokat, angolra semennyit mert régen tagozatos gimnáziumba jártam, meg anno megyei második voltam versenyen, szóval ez nekem sose volt gond. A másikra se nagyon tanultam, projekt munka volt, azt összehoztam pár hét alatt, szóbelire meg elolvastam egyszer a tételeket (a szóbeli rész 100% lett). Nem is paráztam rajta akkor se, mert gondoltam ez úgyis előrehozott, ha nem lesz jó, majd következő évben megcsinálom újra. Na de jó lett.

Az osztálytársaim full parában élnek, hogy mi lesz, ha nem sikerül, meg stb. És szinte elvárják, hogy én is féljek. De valamiért egyáltalán nem félek, még a matektól se, pedig abból mindig 2-3 voltam. A többitől meg pláne nem, mert a humán tárgyakat szeretem, bár sose voltam ilyen kitűnő tanuló, mert általában nem törtem magam miatta, nekem mindig elég volt az a jegy, amit tanulás nélkül meg tudtam szerezni (általában négyes). Úgy vagyok vele, hogy ahová megyek egyetemre (nappalis, állami), oda már a pontom megvan bőven, mert nyelvvizsgám is van, jóval a tavalyi ponthatár felett vagyok, ezért nem félek attól, hogy sokat számít, hány pontot szerzek még. Az meg valahogy eszembe se jut, hogy talán egyáltalán nem lesz meg az érettségim. Nagyon rossz ez a hozzáállás? Nagyon elbizakodott vagyok? Úgy tekintenek rám a suliban, mint ha valami full beképzelt lennék, pedig nem vagyok az, csak nem szeretem fölöslegesen stresszelni magam, meg alapból én elég vidám vagyok, ha félek is egy vizsgától, rajtam nem látszik, mert inkább elviccelem az ilyeneket, de nem állok neki jajongani a többiekkel, hogy most mi lesz. De a másik meg az, hogy állandóan azt hiszik, hogy én mindent tudok. És ha suli vizsga van, akkor mindenki rólam akar lesni, közben én sose vagyok benne 100%-ig biztos, hogy amit én leírok, az tényleg jó, csak nagyjából úgy emlékszem, úgy sejtem. És általában jó. Én mindig fel vagyok készülve rá, hogy 2-3 lesz amit összealkottam, csak valahogy mindig jobb lesz. De a többiek azt hiszik, hogy én valami zseni vagyok, én meg nem szeretném, ha másolnának rólam, mert nem vagyok biztos benne, hogy jó az, amit leírnak. Most itt nem az érettségire gondolok, de még visszavan egy évvégi vizsga is, és mindenki azzal zaklat, hogy súgjak. Pedig semmit nem tanultam még szinte, csak kb. a neten megnéztem, hogy mi is az, amiből vizsgázunk. Jó, én nem félek tőle, valamit biztos összehozok, de nekem is menet közben jutnak eszembe a dolgok, ha szólnak mögülem, hogy súgjak, akkor nem tudok mit súgni, mert még én se tudom, mit fogok írni. Matekból pl. mindig rossz voltam, de tényleg, 3-nál jobb jegyem sose volt. Aztán év elején írtunk, négyes lett, meg is lepődtem, a csaj meg aki rólam másolt akkora egyest kapott rá, és nem azért, mert rájött a tanár, hogy másolt. Csak gondolom ő az első verzióimat másolta csak le, de én még vissza-vissza tértem kijavítgatni ezt-azt.

Szóval, nagyon gáz a hozzáállásom? Az egyetemen nem lesz ebből még gondom?? Mert én csak ezen az egyen parázok, hogy ez a tanulási ritmus, amit én tartok, egyáltalán nem lesz megfelelő.