Miért ilyen velem? Attól hogy gyerekeink vannak már nem mehetek sehova?

Párom mostanában nagyon furcsán viselkedik, lassan úgy érzem magam mintha börtönben lennék mellette.

Ha el akarok menni valahova baratnokkel mindig csak morog, de ha neki szólok, gyerünk el kettesben akkor meg azért morog, hogy miért nyaggatom egyfolytában. Tegnap végre elmentünk itthonról, letudtuk tenni a gyerekeket, de egész nap csak morgolodott, sok az ember, miért ide jöttünk stb.

Mondtam neki akkor majd jövök a barátnőimmel erre ő, hogy csak szeretném. Azt is megszolja,hogy sokat vannak itt nálunk a csajok hétköznap. Gyerekek suli, ovi, ő dolgozik, de még ebbe is beleszól. Minden dolgomat élveztek attól hogy itt vannak, megfőzök, kitakaritok de nem tetszik neki.

Szinte sehova nem akar elengedni, minek akarok én menni stb. Egyszerűen nem érti meg, hogy attól hogy családom van, szeretnék kikapcsolódni. Szinte másból sem áll az életem minthogy őket ellassam. Oké ezt vállaltam, szeretem is csinálni, de azt nem hogy a házba kell megpossadnom mert neki igy a jó.

Ha meg elmondom neki a problemaim akkor olyan mint egy öt éves. Mindjárt besértődik, csak jön a hülyeségeivel, ígérgetés stb. De változás az semmi. Mit tehetnék mèg hogy megérthessem vele hogy nekem kell egy kis szabadság is?