Van itt olyan, akit mostanában, karácsony előtt hagyott el élete párja, és nem tudja feldolgozni? És senkije, sőt semmije nincs, kilátástalan az élete?

de annyira jó ember volt...

ő sosem volt az a kombinálós, átverős fajta.

jólelkű, kedves, segítőkész ember volt, mindig lehetett rá számítani.

33 vagyok lassan.

nem találok párt.

nem is keresek egyelőre, de sok a gátló tényező, amelyek miatt később sem lesz erre lehetőségem.

33 évesen is mondhatni túlkoros vagyok a szüléshez, de sebaj, még épp beleférne, meg még ha túl is lendülnék... ott vannak az egyebek, amiket nem fejtettem ki, azok elég komoly dolgok ahhoz, hogy a jövőben egyedül legyek kénytelen maradni.

a másik válaszolónak: én nem tudtam megőrizni a büszkeségem.

nálatok szerintem volt egy komoly félreértés.

lehet hogy egy háztartásban éltetek, de nem volt KÖZÖS életetek. nem voltak programok, élmények. hiszen te is beismered, hogy látástól vakulásig dolgoztál és nem maradt időd meg energiád rá.

szerintem itt ez törvényszerű volt, hogy vége lesz.

volt neked egy életed, és volt neki külön egy élete, csak épp a lényeg nem volt meg, a közös élet.

én tökéletesen megértem a céljaidat, meg hogy azokért tenni kell, de közben meg elment mellettetek az élet.

kicsit fura, mert veem is ezt próbálta elhitetni, amikor elhagyott: lesajnálóan mondta, hogy mennyire elmentünk egymás mellett. én akkor még könnyes szemmel csak ráztam a fejem. aztán napok, hetek múlva magamhoz tértem, és nagyon-nagyon hosszú levélben fejtettem ki, hogy mennyire nem volt igaza. felhozott egy várost, ahova nem mentünk el, meg hogy nem mentünk étterembe.

én pedig felsoroltam 30 másik várost, ahová eljutottunk, 5 külföldi országban jártunk, és soroltam az ezernyi programot, amiknek 99%-át én kezdeményeztem, én szerveztem. mozi, színház, kiállítás, strand, fesztiválok, vásárok, stb. lehet a színház nem jött be neki, van ilyen, de a lényeg, hogy kamu szöveggel lépett le. és ezt ismételgette, mert olyan közhelyes, sok mindent bele lehet magyarázni. míg egyszer csak véletlenül, esküszöm csak rossz helyre kattintottam, beléptem a levelezésébe. ekkor már eltelt 3-4 hét hogy lelépett. ha be akartam volna lépni szándékosan, akkor megteszem egyből, de eszembe sem jutott. És akkor megláttam, hogy ő már régóta csajozik... túl sok email volt ugyanattól az egytől, és én beleolvastam...nekem ilyesmit nem írogatott már jó ideje. olyan szinten nyomult, amit soha el sem tudtam volna róla képzelni. kikészültem, felhívtam. olyan haragra gerjedt, olyan gusztustalanul beszélt velem... mindenben én voltam a hibás, milyen jogon merek belenézni a leveleibe, azonnnal takarodjak ki onnan, idejön és földhözvágja a gépemet, stb.

mindenért engem hibáztatott, mert lebukott. azt hihette, sosem tudom meg, hogy ez már tart egy ideje. és ezért volt az a semmitmondó szöveg, hogy elmentünk egymás mellett. és megértettem. hiába volt 1000 program, hogy együtt legyünk, az utóbbi hónapokban már ha felajánlottam valamit, többnyire nem reagált vagy valami semmitmondó választ adott. de nem örült, nem lelkesedett, nem akarta megnézni neten, tehát nem volt érdeklődő.

így raktam össze a képet. de persze kiröhög és hülyének néz. a mai napig állít dolgokat, amikről biztosan tudom, hogy nem igazak, és leráz azzal, hogy én kombinálok össze mindent.

jól esik ezeket leírni, tisztul az agyam.

de olyan furcsa ez, mert néha tiszta, de néha elgyengülök és hiányzik.

magamban sem értem ezt a kettősséget, pedig jól tudom, hogy átvert és hátbatámadott, mindent megkapott, éveken át én, vagy korábban az apukám gondoskodott róla, rólunk, de most elzárkózik attól, hogy aki mindent megtett érte (apukám), azt elvigye orvoshoz. mert ő azóta mozgáskorlátozott lett és nem tud menni, de előtte éveken át ott segített, ahol csak tudott. most 100x hívtam, írtam, hogy vizsgálat lenne, ő ráért, nem dolgozott, és egyetlen szót sem reagált. 2 hónap után bökte ki, hogy keressünk betegszállítót, oldjuk meg, felnőttek vagyunk. az apukám az utolsó fillérjét is ideadta, amikor munkanélküli volt, csak hogy nekünk mindenünk meglegyen, és ő most egy új nő miatt - még ha engem el is dobott - így tud bánni, ilyen lelketlenül, lelkifurdalás nélkül egy beteg öreg emberrel. ez nagyon fáj.

Hát te hülye vagy...

Itt döglök most is és 2 hónapja semmit nem csinálok.

Max ezen az oldalon függtem, annyira magam alatt voltam.

Nem eszek, az első hetekben gyógyszereken éltem, fogytam egy csomót, annyira kikészültem.

Minden szó igaz, egy betű hazugság sincs benne.

Nem tudom, honnan veszed ezt, mert én nem adtam rá okot, az biztos.