Patthelyzet, mi legyen?

Visszamennék a kérdés elejére... mit jelent az pontosan, hogy nem lehet gyereke? Mert ilyet szerintem az orvostudomány mai állása szerint akkor jelentenek ki, ha valakinek nincs méhe, petefészke, stb., ebben az esetben azonban nyilván nem próbálkoztatok volna.

A kérdés, hogy meddőségi centrumban jártatok? Kimerítettétek az összes tb-finanszírozott kezelési lehetőséget?

Mindenesetre én azt gondolom, hogy egy párkapcsolatot akkor érdemes folytatni, ha a problémákat tudjátok jól kezelni. Mert később is lehetnek, akkor is, ha összejönne a vágyott terhesség és nektek a konfliktuskezelési stratégiáitokkal van gond. Tegyük fel, hogy összejön a baba... akkor majd azon fogtok vitatkozni, hogy hova menjen óvodába, iskolába, nem tudjátok összeegyeztetni a nevelési elveiteket, stb. A nehéz helyzetek kihozzák a párkapcsolati nehézségeket, és itt most (szerintem) nem a saját v. nem saját gyerek kérdése a fő gond, hanem az, hogy a nehéz helyzet nem összekovácsol benneteket, hanem szétzilálja a házasságot. Ezen lenne érdemes elgondolkodnotok.

A gyerekvállalás/örökbefogadás pont nem egy olyan téma, amiben kompromisszumra lehet jutni, az egyik fél mindig szenvedni fog. Szerintem jobb, ha elengeditek egymást - azt viszont jobb lenne felfognod, hogy amúgy mindkettőtüknek igaza van, csak az érdekeitek ebben a témában összeegyeztethetetlenek.

Megjegyezném halkan azért, hogy a te álmártírkodásod és az, hogy a képébe vágtad, hogy "én bezzeg lemondanék a nagy vágyamról miattad, szóval jobb ha azt csinálod, amit mondok", hosszú távon ugyanúgy tönkrevágná a kapcsolatot, gusztustalan húzás.

A mi házasságunkat is nagyon megviselte a próbálkozós időszak, majdnem el is váltunk. Mindenki azt mondta, hogy ha ezen az első próbán nem tudunk átmenni, akkor mi lesz később.

Mi teljesen megváltoztunk ezidő alatt, én inkább hárpia voltam, én magam sem ismertem önmagamra. Napi szintű veszekedések és mindent egymás fejéhez vágtunk.

Mi úgy döntöttünk, hogy feladjuk. De ennek a döntésnek meg kell érnie bennünk, sok időbe telt. Szereztünk egy macskát, tudom olcsó vigasz de rajta azonnal ki tudtam élni a pátyolgatós ösztöneimet. Illetve még a méhpempőt próbáltuk ki, az még kimaradt a listáról. 2 hónap múlva terhes lettem, csodák csodájára.

Aztán a baba körüli nehézségek még durvábbak voltak, mindenki azt mondta, hogyha ezen nem megyünk át mi lesz később. (az emberek szeretnek vészjóslóak lenni). Volt kemény 2 évünk, megint szóbakerült a válás.

Na ennek már több éve, azóta lett még egy gyerekünk és jobban összetartunk mint valaha.

Szóval nem feltétlenül igaz, hogyha veszekedtek akkor nincs jövőtök. Tényleg párfüggő az egész, vannak akik meg tudják oldani, vannak akik nem.

Most a ti helyzetetekben két nagyon erős érzés van, a szerelmetek és a gyermek utáni vágy. Te le tudsz mondani az egyikről, a párod nem. Viszont az sem korrekt tőled, hogy elvárod a párodtól válasszon. De érthető, hogy nem mindenki lenne képes egy örökbefogadott gyereket szeretni, bár ezt te sem tudhatod mert nem próbáltad ki soha.

Én azt tudom, hogy 2 saját gyerekkel, a születésük pillanatáig nem sok érzésem volt feléjük. Egy magzat aki nő a testemben és ennyi (de sokszor éreztem inkább parazitának :-)...) Nálam és még nagyon sok más nőnél a idővel együtt jönnek az érzelmek, ahogy egyre több időt töltessz a babával. Igaz megvan az én véremből származik érzés, de emellett eltörpül az a rengeteg érzés, hogy én gondoztam, én ápoltam, én etettem, én altattam, én játszottam vele.

Egy nő teljesen másképp él meg egy gyermek utáni vágyat, mint egy férfi. Hülyén hangzik de a nők ösztönösen jobban tudják mit vállalnak, a férfiak (sok férfi legalábbis) csak kapizsgálja az apaságot az elején. Egy nőt nem láttam még nem felkelni éjszaka a síró babához, nem megetetni az éhes gyereket, nem bepelenkázni ha arra van szükség. A férfiaknál ehhez idő kell. A legtöbb férfinak az apaság az elején csak az én vérem érzésből áll.

De mondom, fogalmad sincs milyen az apaság, pláne az örökbefogadott apaság, ezért úgy utasítassz el valamit, hogy nem is ismered. De ezt nem lehet erőltetni, ha nem akarsz örökbefogadni akkor nem fogsz és kész. Kérdés csak, hogy melyiket akarod jobban. A párodat megtartani vagy pedig saját vérű gyereket? A régi párodat ugyanúgy már nem fogod visszakapni, mert minden megváltozott és már soha nem lesz ugyaolyan, az időt nem lehet visszatekerni.

Viszont én ajánlanék egy köztes megoldást. Miért nem informálódtok egy kicsit a dologról? Esetleg megismerkedhetnétek olyan családokkal akik örökbefogadtak. Utánajárhatnátok kicsit, megosztanátok az érzéseiteket másokkal. Biztos vagyok benne valamelyik irányba változna a véleményetek és akkor legalább nem az ismeretlenről döntessz.

Egyébként legjobb esetben is 2-3-5 év a várólista egy örökbefogadható egészséges magyar csecsemőre és addig még ezer dolog történhet.

"Azonban egy kapcsolat nem erről szól, hogy én akarok valamit, és ráerőltetem a másikra"

Nem veszed észre, hogy te pont UGYANEZT teszed vele?

Szerintem nem volt fair a feleségedtől az, hogy amit előre letisztáztatok, azt most egyoldalúan felborítaná. Viszont őt is meg lehet érteni, hogy bármi áron anya legyen.

Én most ezt úgy érzem, hogy nem akar már igazán veled élni, és ezt a lehetőséget ragadja meg, hogy esetleg véget vessen a kapcsolatotoknak.

Ta te elfogadod az álláspontját, akkor egy darabig még jó leszel.

De ez, hogy ő megszegte a megállapodást, egyértelműen azt mutatja, hogy már nem néz sokba, mint partnert. Eljutott odáig, hogy mást is elfogadna. Legalábbis számomra így tűnik.

Én elengedném a helyedben.

Még az is lehet, hogy közben rájön, hogy nem talál jobbat, mint te.

Vagy te rájössz, hogy tudnád szeretni az örökbe fogadott gyereket is.

Adjatok egy kis időt egymásnak.