A szóban forgó párkapcsolati probléma a féltékenység. Nem tudok dönteni, hogyan lehetnél acéltudatos?

Van egy 26 éves barátom. Ő egy visszafogott, jól kinéző, magas, férfias fajta srác, aki szorgalmas, jóindulatú. Most egy új helyre jár, és ott lettek nőismerősei, akiknek bejön, és nem izgatja őket hogy van barátnője. Folyton féltékeny vagyok, és mondom a barátomnak, csak ÉN vagyok a számára és kész. :P Őt egyébként maximálisan hűségesnek ismertem meg, akinek az elveibe nem férne bele még flört sem, nem tudna tükörbe nézni. Igazából nem is tartok ilyesmitől hogy megcsalna, vagy hogy elhagyna valakiért, tudom hogy nagyon szeret. De ennek ellenére hogy ezekben biztos vagyok, féltékeny vagyok. Magam sem tudom, miért, de nagyon az vagyok. Pedig ezek a lányok nem jönnek be neki. Teljesen másféle lányok, mint amilyen én vagyok, vagy mint azok akikkel ismerkedett mielőtt összejöttünk.

Egyébként fejlődtem pár napja, mert eldöntöttem hogy nem leszek féltékeny. Azóta hűvösen kezelem a témát, csak annyit mondok, úgyis esélytelenek, engem szeret, szebb is vagyok, és tökéletesen megbízható. Ez egyébként így is van és így is vélem, de még mindig viaskodok belül. Szóval kifele már nem mutatok semmit, mint mondtam, hidegen, hűvösen kezelem azt hogy olyan lányok vannak körülötte akiknek bejön, de közben sokszor érzem azt hogy vissza akarok térni a másik állapotba, amikor szabadon mehettem megsértődni a semmin. Meg most elismerem a lányok külsejét, sőt, szerintem szebbek mint a barátom szerint, de az előző állapotban a hibáikat emeltem ki, míg végül rondák voltak. :D Ehhez is jobb lenne visszatérni.