Házasságon belüli érzelmi labilitás?

8 éve vagyok együtt a párommal, ebből 1,5 éve házasok vagyunk (én vagyok a férj). Alapvetően jól megvagyunk, szeretjük egymást, nincsenek kirívóan nagy vitáink (már), az évek alatt sikerült megtanulnunk egymás hülyeségeit és alkalmazkodtunk hozzá, megtanultuk kezelni a másikat, egyszóval összecsiszolódtunk.

Közben 1 éve megismerkedtünk egy kedves baráti társasággal, ahol az egyik párocska szétment. Én nagyon jóban lettem a szétment pár női felével. Sajnos ez a lány összeveszett mindenkivel ebből a társaságból, viszont velem továbbra is nagyon jó barátságban maradt, így sokszor találkozgatunk, elmélyülten beszélgetünk és nem vagyok benne biztos, de talán ha megtenném az első lépést, akkor lehetne "valami". Nyilván nem próbáltam meg, egyrészt nem tenném kockára a házasságom, másrészt a vele való barátságom sem, de igazából amikor vele vagyok, utána napokig csak rá tudok gondolni, hogy mennyire jól megértjük egymást és hozzá képest a feleségem mennyire "kompromisszum".

Ezt csak így anonim vagyok képes leírni, mert roppant szar embernek tartom magam, hogy ezt mondom életem párjáról, de ez a lány sokkal intelligensebb, mint a kis feleségem, odaadóbb, aktívabb, kreatívabb, ötletesebb és tényleg elképesztő, hogy mennyire egyformán gondolkodunk nagyon sok mindenről.

Iszonyatosan félek ettől az érzéstől és nem tudom megbeszélni senkivel. Van ezen a lányon kívül 2 személy, akiket a legjobb barátomnak mondhatok, ebből az egyik az esküvői tanúm volt. Neki sem merek erről beszélni, mert tudom, hogy ő is józan gondolkodású, mint én és őrültségnek tartaná és tartok attól is, hogy az én érdekemben kitálalna a páromnak, vagy beszélne ezzel a másik lánnyal, hogy hagyjon engem békén. A párommal nyilván nem fogok erről beszélni és a másik lánynak sem mondom el, mert nem akarom kockára tenni a barátságunkat. Gyakorlatilag elsülhet úgy is, hogy azt mondja, hogy az én érdekemben akkor ne találkozzunk egy ideig (vagy soha), vagy amire nyilván kicsi az esély, hogy azt mondaná, hogy hajrá. Nem tudom melyik lenne a rosszabb.

Ti jártatok már hasonló cipőben? Elmúlt idővel a dolog? Mit tettetek, hogy hamarabb helyén kezeljétek a dolgokat és érzelmileg el tudjátok szigetelni az adott személyt?