Nagyon gáz hogy nincsenek barátaim?

Próbálkozom igazából barátságokat kialakítani, de nem-igazán megy, maximum van 1-2 ember akivel elbeszélgetünk néha és ennyi. Nincs olyan barátom, akivel el tudnék menni ide-oda.

Régen sokat szekáltak az osztályomban és emiatt átmentem esti tagozatra, tehát teljesen más az osztályom is, nem sok velem egykorú van.

Szeretnék néha elmenni szórakozni vagy csak egy jót beszélgetni a barátnőimmel, de van ami még ennél is jobban zavar, és amitől még depressziósabb vagyok. Igazából olyan szempontból zavar a legjobban hogy nincsenek barátaim, hogy most párkapcsolatban vagyok, és felmerülhet a téma hogy miért nincsenek barátaim, meg hogy a páromnak vannak, és ő elmegy velük, én meg vagy maradok itthon egyedül, vagy az ő barátaival megyek. És ezt így szégyenlem, mert valahogy nem tartom normális állapotnak, meg szerintem a párom és senki sem, ezért kamuzok, hogy ne nézzenek "furának" és hohy ne derüljön ki, hogy kb egyedül vagyok mint a kisujjam.

Nem is tudom, hogy szerezhetnék barátokat, már egy ideje ugyanabban a környezetben vagyok, és fogalmam sincs, hogy jutnak el az emberek az idegenségtől odáig, hogy elmennek együtt bulizni. Ahhoz is barátok kellenének, hogy új barátaim legyenek, mert akinek nincsenek, arra mindenki furán néz. Mégha el is mennék ismerkedni mondjuk egy tanfolyamra, megismerkedek valakivel, akkor is ketten menjünk el valahova? Vagy ő a barátaival, én meg egyedül? Az ciki. Valahogy ördögi körnek érzem. Mit tehetnék?

Nagyon el vagyok keseredve, nagyon bánt ez a dolog.

18/L