Hogy lehet egy ilyen erőszakos embertől megszabadulni?

Megismertem neten keresztül egy srácot. Alapjáraton nem vagyok ennek a híve, de valahogy normálisnak tűnt az elején és a találkozásaink során is a normálisabbik oldalát ismertem meg.

Rá kb. 2 hétre összejöttünk és most már a hatodik hónapja vagyunk együtt. Összeköltöztünk az ő lakásába és azóta lettem figyelmesebb bizonyos dolgaira.

Kezdeném azzal, hogy bár megmondta, hogy mi a konkrét foglalkozása (ha igaz), de ahhoz képest túl jól keres. Legalább is az egyik ismerősöm, aki ebben a munkakörben dolgozik ezt állítja.

Mesélte hogy a szülei (állítólag) régebben meghaltak, de nem árul el róluk sokat, volt pár kapcsolata (a korához képest elég sok), de egyikőjükkel sem jutott el odáig, mint velem stb.

Most jogosan vetnétek fel a kérdés hogy miért vagyok én fent még ilyenkor is. Nos, nagyon sokszor kimaradozik, van hogy csak másnap reggel jön haza, vagy reggel amikor felkelek, akkor ő már sehol sincs. Nyugtalanít, mert ilyeneket nem csinált sűrűn azelőtt. Tegnap ugyanígy az éjszaka közepén jött meg, megkérdezte, hogy még miért vagyok ébren, mire én mondtam, hogy egyrészt tudni szeretném mit csinál ilyenkor, másrészt miért nem történt ilyen előtte. Erre válaszul megütött és fennhangon közölte velem, hogyha nem tetszik valami, akkor nyugodtan elmehetek. Már-már közeljártam ahhoz, hogy otthagyjam, de bocsánatot kért tőlem és szabadkozott, hogy csak elragadtatta magát és ne vegyem zokon, csak nem szereti, ha kérdőre vonják és ne gondoljak minden rosszra, csupán vannak elintéznivalói a munkahelyén.

Beugrottunk a szüleimhez is, mert valamit el szerettem volna hozni, barátom pedig simán cigivel bejött a házba, mikor én is mondtam neki és szüleim is figyelmeztették, hogy így ne jöjjön be. Erre csak annyi volt a válasza, hogy nem érdekli, de ha annyira ragaszkodunk hozzá, akkor elégetheti a kutyánkon. Váltottam vele pár szót, hogy legalább addig ne legyen egy utolsó idióta amíg itt vagyunk, de az lett belőle, hogy anya főztjét leszólta, a házunkat leszólta (már akkor is egy romhalmaznsk hívta amikor először járt nálunk), bunkó módon beszélgetett szüleimmel.

Őszintén elmondtam neki a véleményem, hogy nem így ismertem meg, nem tudom mi ütött belé, de ha nem fejezi be, akkor otthagyom, amint tudom, azzal nem lenne gondja, mert egyszer már elküldött. Erre megfenyegetett, hogyha még egyszer ilyen stílusban beszélek vele, akkor számítsak rosszabbakra.

Erről most nem is szeretnék többet beszélni, mert semmiképp sem ódákat zengeni jöttem. Gondoltam, hogy szólok a rendőrségnek erről, de semmi komolyabb dolog nem történt, így gondolom engem sem vennének komolyan. Esetleg van pár ismerősöm, akiknek a segítségét kérhetém ezügyben. Eddig csak egyetlen embernek beszéltem róla, de ő nem sokat tud tenni, csak annyit, hogy meghallgat.

20/L