Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Eltérő szexigények mellett miért mindig az a rossz, aki többet szeretne?
Merthogy nem megértő, a másikra ráerőltetné magát, satöbbi. De szerintem ugyanezek a kritikák érvényesek arra is, aki kevesebbszer szeretné a szexet, nem? És persze, lehet mondani, hogy valamit nem-csinálni sokkal könnyebb, mint csinálni, de nem tudom, ki hogy van vele, szerintem az emésztő vágyat csendben mosolyogva és megértően elviselni nem olyan egyszerű. Míg egyéb esetben "evés közben jön meg az étvágy", ha a másik nem lenne olyan elutasító, a fülledt hangulatban az is lehet, hogy az ő kedve is megjönne.
Most persze, vannak az alkalmi esetek, az más, de a rendszeresen előjövő problémákról van szó. Miért mindig az alkalmazkodjon, aki többet szeretne? Olyan nincs, hogy kompromisszum vagy egyszer ennek, máskor annak kedvezünk?
Most persze általánosságban írom a kérdést, nemektől függetlenítve, de nyilván a magam életében tapasztalt problémát fogalmazom meg, ezért előfordulhat, hogy kicsit egy szemszögből íródott.
A véleményeket és válaszokat előre is köszönöm!
Egyik fél sem rossz, egyszerűen nem illenek össze.
Azért nem teljesen úgy van az a "evés közben jön meg az étvágy" dolog sem, ahogy leírod. Ha valakinek semmi kedve valamihez, de a másik miatt rákényszeríti magát, akkor egy idő után elkezdi megutálni magát a tevékenységet és a párját is. Az pedig már végképp a kapcsolat végét jelenti.
Az előbb leírtakhpz annyit tennék hozzá, hogy a kevéshez nem tud az ember hozzátenni, de a sokból el tud venni
Persze az ideális ha közel azonos az igény 😊
Én is azon a véleményen vagyok, hogy nagyon eltérő szexuális igényekkel nem lehet mit kezdeni. Kompromisszum csak ott lehetséges, ahol már eleve közelebb állnak egymáshoz az igények.
Ha valaki évente egy alkalommal akar szexelni, a párja meg naponta, akkor nincs olyan kompromisszum, ami mindkettőjüknek megfelelne.
Ha a heti 2-3, és 4-5 alkalmat kell egymáshoz közelíteni, ott már működhet a kompromisszum, és ott már érvényesül az "evés közben jön meg az étvágy" teória is (ez tapasztalat, én néha ráveszem magam a szexre akkor is, ha kevésbé van hangulatom, és még sose bántam meg). A párom is lemond néha egy-egy alkalomról, sőt, olyan is volt már (egyszer), hogy nekem lett volna kedvem, de ő volt fáradt.
Ha nagyon eltérőek az igények, akkor felesleges egymásra mutogatni, meg hibást keresni, a helyzet nem fog megoldódni, bárki is a hibás.
Nem az a rossz, aki többet szeretne. Sőt, az sem "rossz", aki kevesebbet. Itt nincs olyan, hogy jó és rossz, vagy hogy hogy az egyiknek van igaza, a másiknak nincs.
Az is teljesen normális dolog, ha valaki csak havi egy szexet igényel, ahogy az sem kóros, ha valakinek napi kettő az igénye. Csak nyilván ezek az emberek nem illenek össze, és soha nem fognak kompromisszumra jutni, mert túlságosan távol vannak az igényeik a másikétól. Olyan párt kell keresni, akivel ha nem is tökéletesen azonos, de legalább hasonló az igény, és olyan kompromisszumra jutni, ami mindkét félnek elfogadható.
Én nem gondolom, hogy "rossz" lenne, én inkább azt mondom, hogy baromira eltérő szexuális igényű emberek ne jöjjenek inkább össze... de ha nagyon együtt akarnak lenni, akkor sztem a magasabb igényűnek kellene engednie, mert:
- az, hogy nem kapsz meg vmit, ami nem létszükséglet, még mindig könnyebben elviselhető testileg és lelkileg is, mintha rákényszerítenek vmi olyanra, amit nem kívánsz
- a magasabb szexuális igényű még mindig ki tud elégülni máshogy (és nem, nem a prostit meg a megcsalást értem alatta, hanem pl. maszturbálást)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!