Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti ugyanúgy beszéltek egymással amikor kettesben vagytok, mint amikor mások is ott vannak?
Vagy van amit csak egymásnak tartogattok?
A sztori röviden:
Mi most éppen azért vitatkoztunk, mert úgy gondolom hogy van ami másra nem tartozik. Én nem szeretek nyilvánosan magánéletet élni, még akkor sem ha esetleg vmelyik családtagom van jelen.
Azt se szeretem ha mások előtt olyan helyen ér hozzám (pl. fenék), és nem úgy beszélek vele olyankor, hogy "jajj így szerelmem, meg úgy szerelmem, jajj de imádlak...". Azt se szeretem ha mások ezt csinálják előttem, mert szerintem ez csak 2 emberre tartozik.
Szerinte viszont szégyellem őt mások előtt. Ez persze nem így van, mindenki tudja hogy együtt vagyunk, soha nem tagadnám le, és egyértelmű, hogy ha nem szeretném, nem lennék vele, nem kell ezt folyamatosan reklámozni. Az olyan, mintha másoknak akarnék bármit is bizonygatni. De most elbizonytalanodtam, hátha én vagyok agyilag defektes, és az lenne a normális, hogy a kirakatba teszünk mindent...
válasza:Neked van igazad, mindennek megvan a helye.
Én például megőrülök attól, hogy a barátnőm és a férje állandóan előttünk veszekednek (baráti társaság előtt) olyan dolgokon, amit teljesen a magánügyük. Én érzem magam rosszul miattuk.
válasza: válasza:Az se normális, hogy mindenki előtt nyalják-falják egymást, hogy "jajj, szerelmem, így-úgy-amúgy szeretlek...", meg az abszolút passzív viselkedés sem, amit te csinálsz. Szerintem van egy közép út.
Függ attól, hogy kik előtt, milyen élethelyzetben, milyen hanglejtéssel... van mondva, vagy épp milyen lábbal kel fel az ember.
Volt, hogy egyik nap zavart, hogy megfogta a fenekem az utcán, míg másnap nem. Ez szerintem mindennel így van.
Beszéljétek meg.
válasza: válasza:Otthon azért intimebb, jobban esik / lehet egymáshoz nyúlkálni.. Stb.. A szavak is szabadabbak.
De én sem vagyok az a nyáladzás párti. Nálam vannak ilyen íratlan szabályok; ami az utcán mehet pl, de a család előtt nem. Kicsit másabb kettesben ez a lényeg!
Van amit nem kell mások orrára kötni! Kellenek az intim percek.
Nem vagyok abszolút passzív.
De nálunk családon belül nem volt soha szokás egymás előtt nyalni-falni egymást. Még anyámékat se láttam soha pl. ölelgetni egymást, nem becézgették egymást, és engem sem soha. Mindig én voltam "a gyerek"...még sokszor most is így hív anyám, pedig már bőven felnőtt vagyok. Nem szokás nálunk családon belül pl. puszit adni a másiknak, vagy megsimogatni a másikat, egymáshoz sem érünk, nulla érzelemkimutatás (pl. egy temetésen mindenki fapofával áll és néz ki a fejéből).
Tudom, hogy ez nagyon nem jó így, próbáltam is változtatni, mert én nem ilyen kapcsolatot akarok, és majd ha eljön az ideje, nem ilyen saját családot.
Amikor kettesben vagyunk, akkor szinte egymáshoz vagyunk tapadva, éjjel egymást ölelgetve alszunk, nappal se bírom ki, hogy nem érjek hozzá, ne simogassam szinte állandóan. Olyankor már én szoktam azt mondani, hogy túlzás amit csinálok.
Amikor mások ott vannak, akkor ebből visszaveszek, de azért az ölelés, kézfogás, 1-1 simogatás, puszi van.
Viszont ha a családtagjaim vannak ott, akkor teljesen leblokkolok. Személyesen még nem találkoztak, szóval azt nem tudom úgy milyen lenne a helyzet, de telefonba se tudok vele úgy beszélni előttük, de ez nem azt jelenti, hogy bunkó vagyok vele, és nem azért mert szégyellem. Csak látom, hogy furán néznek, kiröhögnek, mert ez annyira nem megszokott nálunk. Facebookon átállítottam a nevét "szerelmem <3"-re, a húgom (aki szintén felnőtt) meglátta és már kaptam a megjegyzéseket, hogy "atyaég, de gáz vagy" és hasonlók...
válasza:Én is úgy vagyok vele, mint te. Egyszerűen nem szeretek nyilvánosan turbékolni, család előtt meg pláne, irtózok attól, hogy a család és a szerelem témája egy légtérbe kerüljenek :D
25/F
válasza:Ki ilyen, ki olyan... Valaki igényli, hogy "reklámozzon" valakit egyáltalán nem érdekel, hogy hol van, kik látják ha egyszer rájön, akkor cselekszik és vannak olyanok is, mint te, akiket ez kissé feszélyez.
Ez nem olyan nagy probléma, hogy ne lehetne könnyűszerrel megoldani.
Viszont érdemes lenne belegondolnod, hogy miért érzed ezt ennyire kellemetlennek és hogy csak vele volt ilyen vagy amúgy ez máskor is jellemző volt...
Ha valaki képtelen valamihez idomulni, annak mindig oka van. Engem például egyik verzió sem borít ki. Mit bánom én ki mit és hol csinál. Vagy ki mit lát/hall. Teljesen lényegtelen és említésre sem méltó.
válasza:"Még anyámékat se láttam soha pl. ölelgetni egymást, nem becézgették egymást, és engem sem soha. Nem szokás nálunk családon belül pl. puszit adni a másiknak, vagy megsimogatni a másikat, egymáshoz sem érünk, nulla érzelemkimutatás."
Ilyen háttérrel nem csoda, hogy nem tudod kimutatni az érzelmeidet.
"Tudom, hogy ez nagyon nem jó így"
Tényleg nem.
válasza:Kérdező, az baromira nem normális, hogy olyan családban nőttél fel, ahol anyádék meg sem ölelik egymást, és a szeretetüket nem mutatják/mutatták ki felétek és egymás felé sem.
Itt nem a nyalni-falni egymást-ról van szó, de az, hogy úgy élnek egymás mellett, mint az idegenek, az nagyon sajnálatra méltó.
Mert oké, hogy nem nyalják egymást mindenki előtt, de hogy meg sem ölelik/ölelitek egymást és semmi érzelem kimutatás, az nagyon beteg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!